2014. február 27., csütörtök

Kylie kangaroo

A gyermek érdeklődése néha villanásszerűen költözik át egyik dologról a másikra. Egyik nap még majd' megőrül valamiért, aztán másnap már szinte nyoma sincs, és az ég tudja honnan költözik helyébe az új kedvenc. Persze ezek nem mindennepos események, ha valaki belopja magát a szívébe, akkor hosszasan maradhat.

Nagyjából addig míg
a) betéve nem tudja a vonatkozó történetek szövegét
b) és az összes, a témában elérhető tartozék (figura, könyv és egyéb nyalánkságok) nem csücsülnek a szobájában egy polcon, majd egy dobozban.


Thomas a gőzmozdony volt az első őrület, aki most kezd nagyon halvány fénnyel ragyogni. Ritkán kerül a  youtube lejátszási listáján előre, és a pályák is Isten tudja mikor voltak összerakva. Thomas nálunk leáldozóban van (itt jegyzem meg, ha valakinél épp kitörőben volna ez az őrület, nálunk úgy 100-150 darab kisvonat lakik, és van az a pénz, amiért megszabadulnék tőlük...) Két jókora doboz van velük tele, és bár egyre ritkábban fordul elő érdeklődés hiánya miatt, de mégis tisztán cseng a fülemben az a semmi mással össze nem keverhető zaj, amikor a drága kicsim kiönti mindkét dobozt, mert keres. Keresni úgy nem tudott sosem, h a dobozon BELÜL válogatta volna a járműveket, az úgy átláthatatlan. A kiömlesztett kupacot azonban pillanatok alatt szét lehet túrni. Ezzel semmi gond sem volna, de a visszacsinálás az már nem olyan jó móka. Megvallom őszintén néha csak zsarolással tudjuk rávenni... :) Szerencsére már ritkán borul a doboz. (Kérdem én csöndben, az miért van, h az oviban viszont úgy pakolnak helyre játékokat, mint a kisangyal? Ha én kérem, az nem olyan hatásos? )

Thomasról egy ugrással landoltunk a Disney Cars (vagy magyrul Verdák) majd a legújabb Planes (ez repülőkről szól, otthon nem tudom milyen címen fut, ja megnéztem, Repcsik :)) filmjeihez. Ez már nyilván nagyfiúsabb, hosszabb is, nem a néhány perces rövid sztorik, mégis hozzánőtt. Ma már nem csak a szövegét, de a betétdalokat is fújja. Persze angolul.
Persze ennek is kaphatók a szereplői, és gyakorlatilag nincs is olyan dolog, amire ne lehetne Lightning McQueen-t rányomva eladni gyerekeknek. Vevők is rá persze. Szerencsére van egy árus bácsi  apiacon, aki valahonnan beszerzi ezeket a kisautókat (száznál több szereplőről van szó) és töredék áron jutunk nála hozzá. Az, h használtak egy pillanatog sem probléma.
Manapság ez is kicsit hátrébb szorult, de élvonalban van még.


A legeslegújabb kedvenc újfent nem egy mozifilm hosszúságú és ugyancsak angol mint Thomas is, nem más, mint Peppa Pig (vagy Peppa malac, ahogy otthon hívták a mesecsatornákon).
Peppa egy kislány malac, akinek van egy kistesója George, illetve még apa és anyamalac, és együtt ők egy család. Vannak barátaik, akik más-más állatok, Zoe Zebra, meg Pedro Poni, meg Danny Dog és Candy Cat és még sorolhatnám. Ezek is rövid kb 5 perces kis történetek, és nagyon aranyos az egész mese.
Játszanak, tanulnak, mindenféle dolgot magyaráz, mutat be játékos formában. Nem csak Beni, de jómagam is nagyon kedvelem :))
Szerencsére Peppa nem arról szól, hogy akkor most gyűjtsük be az összes malacot és társait plüssfigura formájában, ez most nem került fókuszba. Van egy Peppánk (Ági barátnőmtől kapta egyszer Beni, az elég is:)

A múltor láttunk egy részt, amiben Kylie kenguru és családja látogatott Peppáékhoz. Angol nyelvű a mese,és nagyon jól mutatja a brit malacok angolja és az ausztrál kengurucsalád angolja közti különbséget :)) Magyarul nem kerestem rá, mert úgy az ausztrál akcentus ugye nem érvényesülne:


Sokszor nézzük együtt ezeket, jókat derülünk, és megbeszéljük a "tanulságokat" ha vannak. Legtöbbször hason fekszünk egymás mellett, amit csak úgy hív Bence, h pipálunk, vagy lepipálunk (=lehasalunk).
Ez az egyik mondókából került át a szókincsébe::
Esik az eső süt a nap,
Paprika Jancsi mosogat,
Hát az öreg mit csinál,
Hasra fekszik úgy pipál.
Ebből lett Bencének a pipál = hasra fekszik. 

Ehhez kapcsolódóan egy vicces sztori (szerintem az):
Múltkor vásároltunk, és kerestem neki valami kekszet. Szeretem azokat, ami kettesével van becsomagolva, mert a táskámba is be tudok dobni egy-kettőt, és nem morzsálódik bele. Megláttuk a boltban ezt a kekszet:
Beni felkiáltott: Nézd anya a béka lepipált a csokiba :))




2014. február 25., kedd

fü(l)ben fában orvosság...

Munkaszünet van, na nem hivatalos, és nem is mindenkinek, csak nekem.
Hétfőn korán reggel (még 5 óra sem volt) Bendzsó felébredt, gondoltam folyó ügyek miatt, úh mentem is hozzá, pisilt egyet, és mivel reménykedtem a gyors visszaszundiban, már a mi ágyunkba fektettem. Tudtam, h egy óra múlva úgyis csörög az óra, de az még csak nekem szól, Beni alhat még majdnem kettőt is...
Azonban csak nem jött álom a szemére, csak forgolódott ide-oda. Így aztán én sem tudtam aludni. Persze azonnal csekkoltam, h nem meleg e, nem volt az, így annak tudtam be, h biztos rosszat álmodott, és azt hiszi már reggel van, úgy igazán.

Aztán amikor ébrednie kellett volna láttam, h nincs formában, gondoltam álmos, én is az voltam, nemhogy egy kisgyerek, de sírni kezdett, h fáj az arca, és a bal oldalon a szája és füle közötti részt mutatta. Na, ez akkor fog vagy fül probléma lesz így elsőre-gondoltuk, ha nem csak pusztán elnyomta valahogy a karjával...
Nem akartam kockáztatni, úgyhogy kapott egy nurofent, és úgy döntöttünk, h maradok itthon, ill elviszem majd a dokihoz. A gyógyszertől el tudott aludni, 11-re kaptunk időpontot, úh 10-kor én ébresztettem, h lassan készülődjünk, meg egyen is, stb. Akkor nagyon vidáman ébredt, már nem fájt sehol, de nyilván ez a gyógyszer hatása miatt volt. A doki kb első kukkantásra megállapította, h fülgyulladása van a gyereknek, és csodálkozott, h csak nem aludt miatta, mert azt mondta, h ez nagyon szokott fájni nekik, és tipikusan éjjel, amikor a váladékok ott jól elterpeszkednek. Hát ez nem jó hír, de mit van mit tenni...
Kapott antibiotikumot, és igazából azon túl, h folyik az orra más baja nincs is, szerencsére láza nem is volt.

Itthon maradtam vele, mert ugyan látszólag teljesen jól van, de elvileg mehetne is oviba, csak az a nyomorom, h ha megy, ott nem lesz orrfújás, nemhogy kíméletes, de semmilyen. Azzal pedig csak fokozzuk a helyzetet (amt úgy tűnik idejében kaptunk el), mert ha nem tisztul az orra, akkor az a váladék megintcsak utat talál magának fülbe, torokba, bárhová...Ördögi kör.

Azt hiszem ezért holnap még maradunk, és meglátom, h hogy áll az orrfolyás.
Tényleg nem értem, hogy ebben a kultúrában ez miért nem szokás, h töröljék, hisz nem pusztán gusztustalan, de engem is az zavar jobban, h soksok betegség eredője lehet. És ez ugye nem a "mi ovink" hibája, hisz ez a kulturális különbség.

A hétvége egyébként csöndes nyugalomban telt, főként régóta halogatott alaposabb takarítással. Ez mindig olyan időigényes dolog, főleg, ha alaposan nekimozdulok. Rá is ment mindkét napból pár óra.

Azonban már pénteken felléphettem a ballábas útra, ugyanis pénteken késő este még sikerült tropára törnöm a telefonomat egy szerencsétlenül végződött elejtés nyomán. Na igen, az okostelefonok, amik fele gyakorlatilag egy hatalmas kijelző...nem tolerálta jól az esést. 15 éve használok mobilt, és még sohasem törtem egyet sem. Ejtettem már el, de aprüóbb karcolásokon túl nagyobb kárt nem okoztam. Nos, ezt is megtapasztalhattam. Nem mondom, hogy hiányzpott ez az érzés az életemből....
Vettünk hétvégén egy újat.


Szóval nem unatkozunk továbbra sem, mindig történik valami :)

2014. február 20., csütörtök

egy kép és egy dal


Ezt csak úgy, mert:
- imádom,
- gyönyörűséges
- jó ránézni,
- mert a gyerek mosolya a legfontosabb dolgok között van a világon,
- mert olyan nagyfiús (otthon kiscsoportos óvodás volna...sokkal nagyobbnak/érettebbnek látom :) Egyébként is elég magas, úgyhogy nem rám ütött, szerencsére... Egy fiúnál csak jobb, ha magasabbra nő 160 centinél...
- mert olyan pocakos ezen a képen :)
- mert úgy viseli az oldaltáskáját, mint én (sajnos a képen nem teljesen látszik, de ez egy kutya formájú táska - az egyetlen kutya, amit magához enged -:), és annyira cuki, ahogy jár-kel vele, mindenkit megmosolyogtat, aki látja





és mellé egy témájában teljesen különböző, de igazán jó kis zene, ezt a nótát is nagyon kedvelem: :)



2014. február 19., szerda

egyensúly

A komfortzónánkból nem szeretünkkimozdulni, mert elveszítjük a biztonságot adó egyensúlyi állapotot. Ez nem feltétlenül nagy volumenű dolgoktól következhet csak be, elég hozzá mondjuk egy Tapout XT edzés is, na, az tipikusan olyasvalami, ami kirángat a komfortzónából. Ahogy Mike Karpenko is mondja, a komfortzóna az a kanapé, amit meg ő diktál, az azon jócskán túlmutat.

Tegnap kifejezetten szar napom volt az irodában, bár konkrét oka nem volt, semmi konkrét történés, bár az ok is valahol ebben rejtőzik. Az utóbbi időben elég visszafogottam látnak el munkával, ami talán sokak számára maga az édeni állapot, de én kezdek nagyon kilépni  a komfortzónámból emiatt. Nyilván próbálok minél értelmesebb elfoglaltságokat találni, na de ezek is végesek, és az meg végképp nem az én stílusom, h csak úgy teszek, mintha dolgoznék, én igenis szeretek dolgozni, elfoglalt lenni és csinálni valamit.
Hát ebből most kis adagokat mérnek, amitől hol kevésbé, hol jobban kenődök el. Cserébe tudom, h a munkaóráim nagyon barátiak, a helyszín és a környezet is, csakhogy ez hosszú távon nem lesz így jó. Nem tart egyensúlyban.
Ugyanakkor változások is vannak folyamatban a tulajdonosi viszonyokat tekintve, úgyhogy az is lehet, hogy mindez rövidesen megoldódik vagy így, vagy úgy.

Szóval tegnap éppen a kedvetlenebb verzióban nyomtam végig a napot. Egyetlen dolog dobta fel mindösszesen, az viszont fontos, és örömteli volt!

Laca még Mo-on kezdte hivatalos formába önteni a tudását, h certified Cisco mérnökké (nagyon leegyszerűsítve, h papírja legyen a specifikus tudásáról) váljon, egy alap vizsgát meg is csinált mielőtt kijöttünk. A vizsgák nem helyhez kötöttek, vagyis az nem magyar papír volt, ez meg nem ausztrál papír, hanem nemzetközileg elfogadott és elismert dokumentum. Több szintje van, és minél feljebb megyünk a sorban, annál nehezebb természetesen, és annál szükebb kör rendelkezik vele. Így aztán ez jó iránynak tűnik, h ebbe ássa bele magát, és itt a munkahelyén támogatják is ebben, minden tekintetben.

Szóval tegnap volt a napja, amikor újra vizsgát tett, ez az otthonitól magasbb szintű volt, de mivel időközben átalakították az egész struktúrát, ezért az új rendszerben újfent az első lépcső volt. Ahogy Laca mondta sajnos "csak" 97.5%-os eredményt ért el, ő titkon 100%-ban bízott :) Hát ez így is egészen tűrhető hihetetlenül jó eredmény, nagyon örültünk neki. A cég sikeres vizsga esetén kifizeti a vizsgadíjat ($170 ), ami külön jófej dolog tőlük.
Mindkét szintű főnöke gratulált neki, meg mondogatták minden kollégának, h milyen ügyes volt, szóval értékelik a hozzáállását.

Aztán hazaérve a kis görccsel Benivel folytatódtak a jó dolgok :)
Csak egy kis kitérő a kis görcs elnevezés kapcsán :)
Beni aktuális legjobb barátja Ayden (az előző, aki Leon volt ugye maradt még a kisebb csoportban így nem találkoznak már olyan gyakran, ezért Ayden átvette a helyét..:). Szóval Aydennek van egy kisöccse Henry, aki szintén ebbe a kindy-be jár, egy csoporttal lejjebb van. Sokszor játszanak vele közösen a "két nagy" Beni és Ayden is, egyébként Henry-nek hívják, de Laca csak kis görcsként szokta emlegetni. Kérdeztem valamelyik nap benitől, hogy mi volt az oviban, mit evett, mit játszott, kikkel játszott stb. Erre mondja, h a kis görccsel.... na szép :))) még jó, h angolul nem így hívja, mit mondanának. Nyilván nálunk ez kedves becézés, de nem biztos, h egy kívülálló is annak tartaná :))

Szóval Beni még a kocsiban szokott maradni "kicsit vezetni" amikor beállok  a garázsba és kipakolom a táskáinkat, meg a postládát ürítem, stb.
Tegnap felnyitottam a postládát, és egy Éva magazin nézett vissza rám.

És akkor nagyon furcsa volt az egész, mert ott volt egy NYILVÁNVALÓAN MAGYAR újság a postaládánkban, amit ráadásul nagyon szeretek, otthon előfizetője is voltam, úh sokszor várt már rám a postaládában. Mégis megtorpantam egy pillanatra, h de ez most akkor hogy is van?
Nyilván itt nem hozhatta a postás.
Ha valaki kuldi, az is minimum borítékban érkezik...

Aztán fény derült a titokra, a magazin alatt kis cetli is volt, hát Eszter rakta a postaládánka, még Ő hozta magával utazáskor, de elolvasta, és továbbadta. Jajj, úgy örültem neki, és már tudom is, hogy hová utaztatom majd tovább én is :)...

Na de itt nem értek véget a meglepetések, az újság és a cetli alatt csomag volt, aminek létéről tudtam, h majd lesz, de, h pontosan mikor, és pontosan mi is lesz benne, azt nem.
Egy kis kincsesbányát kaptam Heni barátnőmtől, aki már csak az időzítést is nagyon jól eltalálta, h épp tegnap ért ide, és telerakta nekem Baliról hozott csecsebecsékkel :)

Két facica

cicák és szappan kompozíció

egy könyv kölcsön :)

Balis hűtőmágnes es a cicák



Sydney-s hűtőmágnes is
Nagyon szépen egyensúlyba billent a napom, jó érzés volt megtapasztalni, hogy ilyen kis apróságokkal is mekkora örömöt lehet adni/kapni, és, hogy ezek mennyire értékes dolgok.
Köszi csajok, nem is hinnétek milyen jókor postaládáztatok :))

Egyébként a hűtőnk egy világtérkép hűtőmágnesekkel szimbilizálva az országokat :) Persze nagyon sok helyről nincs, de egyre több helyről van már egy-egy :)















A fuvesember

Amikor az utolso egyezteto megbeszeles volt az epitovel, mondtak, hogy az epites megkezdesekor a telek “tiszta” kell legyen majd, ami azt j...