2013. december 30., hétfő

Itt van az év vége

Szerencsére csak a naptárra pillantva tudatosul ez az évzárás dolog, talán most még bizarrabbnak tűnik a karácsonytól is, hogy harminciksz fokban várjuk a szilvesztert...:)
Nagy bulit nemigen csapunk, de ez csöppet sem baj, egyelőre az a terv, h elmegyünk Glenelg-re, ahol lesz majd mindenféle program, 21.30-kor tüzijátékkal, ami Beninek még abszolút jó időzítés, bár ma azt mondta, h Ő nem szereti a tüzijátékot, na nem mintha élőben látott volna valahaolyat :)
A belvárosban is lesz valami nagy banzáj, de oda nincs kedvünk menni, sokkal jobban szeretjük a közeli tengerparti suburb-öket, nagyrészt úgyis hasonló lesz  a programok kínálata, akkor meg tök fölösleges odáig autózni, és Kenyában parkolni valahol.

Hogy őszinte legyek, nem bánom, h véget ér lassan ez az év. Kemény volt, sok, és sűrű. Megkockáztatom, h egyik legnehezebb időszaka volt eddigi életünknek, még akkor is, ha sok-sok jó dolog is történt, és nem arról van szó, h végigszenvedtünk volna 12 hónapot.
Nemrég leveleztem erről egy kedves magyar ismeretlen ismerőssel, aki Sydney-ben él, hogy gondolhat bárki bármit magáról, és a külföldi életről, mindaddig közelítőleg sem lesz fogalma annak valóságáról, amíg saját bőrén meg nem tapasztalja a mindennapokban. Néha küzdelmes, néha fárasztó, néha több kitartást igényel, és néha elgondolkodtató. Mindemellett tanít, alakít és formál sokat, sokat.

Még mindig sokkal nagyobb amplitudóval bírnak a jó és a kevésbé jó dolgok, így sokkal nagyobb hatással van ránk minden. Még nagyon az elején vagyunk mindennek, csak már van némi halvány helyi tapasztalatunk, ami azért irtó sokat számít.

2013 mérlege vegyes. Itt maradtunk, találtunk munkát mindketten, Laca többször is. Ezen viccelődünk néha, de ha belegondolunk, ez mindig nagy érvágás volt hirtelen, és valahogy mindig jól alakultak utána a dolgok, vagy jobban, mint előtte.:).  Most e téren jó volna stabilizálódni, és jelen tudásunk alapján erre minden esély megvan, h Ő révben érezze magát.
Nálam nem rózsaszín puffancsokkal körülragasztott felhőcske a munka, ha mindent egybetve nézem, de legalább van, és lehetne rosszabb is. Az emberi tényezőkön nem tudok változtatni, meglátjuk hogy alakul a következő év e téren.
Btw, az utolsó héten felmondott az egyik srác, aki a kedvenc majom főnökömnek dolgozott leginkább...Nem tudom, h mennyire miatta, de biztos vagyok benne, h része volt a döntésének, mert őt is b@szogatta ám rendesen. Megy máshová. A Hr-es dolgokkal foglalkoző (a kínai) igazgató elvitte kávézni aznap a srácot, bízom benne, hogy szóba került a majom fantasztikusan paraszt viselkedése is. Ezzel másként elég nehéz ugyanis előállni. Mégsem mehetek oda hozzájuk, h
- Elnézést, de szerintem ez az ember bolond.
-Á, igen? Lehet, h az, de az a baj, h tulajdonos a cégben, szóval megteheti...
- Ó, kár, akkor a dolgozó áll fel, hisz ő biztosan marad.
- Hát igen, ha nincs tovább, ez lehet a megoldás...

Ránéztem a minap a Seek-re és őszintén mondom, h lelki beteg lettem tőle. Ugyanazokat a sablon hirdetéseket olvasva, amelyek mindegyikében szupertálentum kerestetik a világ összes képességével felvértezve, holott a valóságban meg látom, h milyenek sokszor. Nem bonyolultak na, maradjunk ennyiben. Lehet, h ez a kényelmesebbnek tűnő álláspont most, vagy csak nem hataroztam el magam eléggé,  de egyetlen olyan inspirálónak tűnő munkát sem láttam, amiért nekiállnék újragyártani/frissíteni önéletrajzot, kíséőlevelet, pedig egyszer eljön majd az ideje, azt is tudom.

2014-ben végre jelentkezhetünk majd PR-ra (permanent resident visa/állandó lakos vízum), amit várunk már nagyon. Letelik lassan majd a két év, amit ki kell várni előtte. Ez az előszobája, ahol vagyunk, de két év hosszú idő hozzá, és ahogy többször írtam már, anyagilag nagyon megterhelő. Ez a PR-ral némileg azért átalakul. Ha nincs PR nincs semmi támogatás, childcare-re, egészségügyre, semmire, plusz más (értsd magasabb) a tarifa mindezekre. A most heti 400 dolláros ovi töredékére csökken majd, ergo ez a mostani $400 szépen tartalékokba rakhatóvá válik.


Nekem ez az egyik legnagyobb bajom az itteni életünkkel pillanatnyilag, hogy stabil, erős tartalékunk nincs még, és ez nehézkessé tesz dolgokat. Megszoktam Mo-on, h ez létező dolog számunkra, és furcsa most megtapasztalni a hiányát. Tudom, h átmeneti, de akkor is.

2014-ben jó lenne Au-n belül is elmozdulni ide-oda, elkezdeni megnézni az ország szépségeit SA-n kívül is. Mo-ra nem tudom, h megyünk e, és ha igen mikor. A PR beadása előtt biztosan nem, mert a 2 évbe azok a hetek nem számítanak be, amit Au-n kívül töltünk, úh egy hónap csúszásban vagyunk máris az idei látogatás miatt. Ezt újabb hónappal semiképp nem akarjuk megtoldani. Így vagy egy 2014 késő őszi, vagy 2015-ös utazás tűnhet reálisnak. Idén egyébként elhatároztam, h késő tavassal/nyáron aligha megyek, mert tuti hidegben csak egyféle ruha kell, bár most sem épp csak téli volt az időjárás otthon... Áh, ebből nem indulhatunk ki :))

Szeretném megtartani az idén megkezdett aktív, sportos életmódomat, és valahogy Lacát is rábírni munka mellett. Nem mondom, h a mögöttünk lévő karácsonyi szezonban bejglibarátaim szépen csúsztak nálam is, de legalább az edzeseket nem hagytam ki még 24-én és 25-én sem.

Talán most telt el elég idő ahhoz, h kicsit nagyobb rálátásunk legyen a változásokra. Kétségtelenül más itt az élet, sokkal nyugodtabb. Nincs napi acsarkodás a média sok szempontból hasonló ( a bulvár itt is csak bulvár, stb), de valahgy nem hányingerkeltő az egész. A politika itt is csak önmaga, az akuális gaz vezír sem épp egy szavatartó valakinek mutatja magát, de a mindennapokba nem folyik be olyan töményen, mint Mo-on. Itt azért hamarabb látjuk meg a jót a dolgokban, többet vagyunk együtt, és azt biztos, h más minőségben tesszük. A tartalékról írtakat leszámítva nem az anyagiak mozgatják az életet, a pénz itt inkább lett eszköz, mintsem cél.

Nem szépítem, kőkemény tud lenni egy ilyen újrakezdés, de az öröm is sokkal nagyobb, amit adnak a vele járó sikerélmények.

Tudom, h sokan azért olvasnak, mert tervezik a kijutást ide. Nekik is azt mondom, h érdemes dolgozni ezért az álomért. Sokat kell, de et jól tudja, aki komolyan belevág a folyamatba. A majd lesz itt valahogy, az kevés a célok körbehatárolásához szerintem, de okosan, józan gondolkodással és továbbra is tartom, h kellő tőkével be lehet vágni, mert egy életünk van, és azt itt nagyon más minőségben élhetjük..





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az elso harom honap

Jo lett volna gyakrabban idelatogatnom, tudom. Nem unatkoztunk az elmult honapokban sem, most ahogy valogattam a fotokat, magam is racsodalk...