Munka:
Jelenlegi tudásom birtokában úgy látom, h kb 80%-ban ismerem mostmár a feladataimat, és ha jön valami az ügyfelektől, vagy a managerektől, akkor nem kezd azonnal a szívem a torkomban dobogni, és nem kezdem el lázasan forgatni a jegyzetfüzetemet :) 3 hét alatt felszedtem annyi tudást, amivel az alapok helyükre kerültek, nagyjából. A könyvelési dolgok teljes sötétségben lapulnak még, az lesz a következő nagy falat, de ahhoz le kell üljek majd valamikor a külsős könyvelőnkkel, és be kéne jutnom az myob-ba (au könyvelőprogram) is, ami eddig nem sikerült :)
 |
| Ezt a minap fotóztam egy piros lámpánál. Már félúton voltam az ovi felé :) |
Lacáéknál kicsit rázósabb a helyzet, húzósak a munkanapjai, folyamatosan keresik őket az ügyfelek, hívják mindenféle problémával. Ő már futott bele olyan ügyfélbe, aki az akcentusát és nevét hallva látványosan bunkó stílusba váltott. Persze ez a kisebb arány, de aznapra okozott azért némi lelki törést. Hát igen, ez is része a mindenappjainknak, nem 100%-os az elfogadottsága a bevándorlóknak, és ha ezt épp a saját bőrünkön tapasztaljuk, az nagyon nem jó.
Én ilyenbe még nem futottam bele, de az biztos, h nem vagyok teljesen önmagam a munkakörnyezetben. Néha inkább nem szólok attól tartva, h hülyeséget mondok, vagy nem helyesen. Ezt főleg a pénteki ebédeknél érzem, mert akkor ugye kívül vagyunk a business témákon, és a kollégákat is nehezebb utolérni/megérteni az átvitt értelmű dolgokat, utalásokat.
Itt ugye az ebédet mindenki magának viszi a munkahelyére, vagy kimegy ebédelni valahová. Mi az első utat választottuk, a második nagyon költséges és időrabló dolog, úh minden nap, vagy másnap munka után összedobok valamit. Igyekszem olyat, aminek nem árt, ha alszik egyet a hűtőben, vagy ha marad ehető kétszer is. Magamnak többnyire salátákat csinálok, hamar megvan, és számos előnye is van :) Ezzel a procedúrával nincs bajom, belefér az estékbe.
Ovi
Alapvetően rendben van, egy dologgal vagyok nagyon elégedetlen. Ez is a kulturális különbságekből fakad. Konkrétabban a gyerekek öltözködésére való figyelem. Sajnos nem egyszer érkeztem már úgy az oviba, hogy meítláb volt a gyerekem az udvaron. Értsd cipő ÉS zokni nélkül tök csupasz lábbal. Az, hogy a dereka full kint van a nadrágból, az teljesen alapvető szinte. Itt ilyenekre nem figyelnek, ez ugye a mezítlábasok országa, télen is elfogadott. Én meg csak kapkodok levegő után ezt látva... Persze folyik is az orra Beninek, bár szerencsére komolyabb megfázást még nem szedett össze, pedig számítottam rá, h a közösségbe kerülés hoz majd új bacikat. Edződik a gyerek, tudom, nem is szeretném hímes tojásként kezelni, de az udvari mezítlábazásért azért szóltam az óvónéniknek, h adják rá a cipőt. A dolog forrása a homokozó, ugyanis ott leveszik a cipőt, csakhogy a homokás befejeztével nincs aki visszaadja rájuk... Na mindegy, túl fogjuk élni, csak az anyatigris szemnek ezek nem szívlelendő pillanatok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése