2013. augusztus 25., vasárnap

a bevásárlókocsi rácsain keresztül

avagy az elmúlt egy év alakulása élelemiszerekben a tányérunkon keresztül:

Az étkezések nagy részét saját forrásból biztosítjuk, vagyis főzünk. Maradi dolog vagy nem, én hiszek benne. Szerencsére alapanyagokból nincs hiány, és tényleg szinte mindenféle konyha ízvilága szerint lehet ételeket készíteni, legyen az európai, vagy ázsiai.
Az biztos, h a főzéssel alapvetően el is térünk az ozzi szokásoktól, mert ők ha tehetik a készre hajtanak. Ez nem tudom, h mennyire a lustaságuk, vagy csak a jólét eredménye, de az biztos, hogy
1. nem véletlenül van annyi készétel az üzletekben, amit csak mikróba kell dobni, és már eheted is. És itt most nem csak a fagyasztott pizzára kell gondolni, hanem a számomra teljesen elképesztő főtt rizsre, vagy a kész krumplipürére és még sorolhatnám.
2. a közelünkben van egy all you can eat kajálda, aminek a parkolójában hétvégéken egy gombostűt sem lehet leejteni...
3. Iskolaszünetekben a plázák étteremszekciójánál szintén farkastörvények uralkodnak, csak a nagyon gyorsaknak/ügyeseknek jut hely...:)
A barbizás persze kivétel, de úgy látom inkább nem otthon esznek.
A KFC pl így is reklámozza az egyik családi vacsoraadagját, hogy vedd meg nálunk, és jut elég időd a gyerekeidre... Nem tudom, nekem ez picit visszás, persze nincs 4 gyerekünk, de mint sok minden másban, a főzésben is hiszek abban, hogy a szervezésen sok múlik, és rengeteg időt lehet okos szervezéssel megtakarítani. Nem beszélve a "kaja-transzformációkról", vagyis az egyik napra sütütt csirkehús másnap salátába rakva még vígan alkalmas ebédnek.

Engem sem kell úgy képzelni, hogy 3 fogás és ugyanennyi konyhábantöltött óra minimum a belépő szintem egy étkezésre, de legtöbbször élvezem is a főzést, rendszerint újítok, talélok ki menetközben dolgokat.

Az itteni étkezéseink legnagyobb változása a tengeri herkentyűkhöz való viszonyunkhoz kapcsolható, és az átlag halfogyasztásunk emelkedése. Sajnos, vagy nem, továbbra sem vagyunk mindenevők tengeri izékből, de a prawn (garnéla) már nagyon sok ételben ott csücsül, ami már elég nagy előrelépés :) Rólam tudni kell, hogy azokat a rákocskákat például képtelen vagyok megenni, amik kicsit is emlékeztetnek eredeti kinézetükre. Egy homár valszeg teleszkópos nyelű bármivel sem fognék meg, és a kagylóhéjban kecsesen ringó kocsonyás izé sem csúszna le a torkomon legyen körülötte bármilyen gusztusos dekoráció.
Halak ügyében már sokkal jobb a helyzet, azokból sokat eszünk (szerencsére). Itt van a john west márka, az ő konzerv halait imádom. Rengeteg ízben csinálják, és salátára öntve isteni ebédeket kreálok belőle, de tésztához is sokszor használom alapnak. Otthon a halkonzervek terén nem volt ilyen kínálat, a rio mare (amit nagyon szerettem) pedig egy fél pedagógusfizetésért cserébe volt beszerezhető...

Csirke, marha, bárány, disznó és az egzotikumok
Kábé a fenti a sorrend a húsfélék sokaságában és ahogy mi esszük őket. Disznó itt nem nagyon van, és drága is. Sebaj, otthon sem kedveltem, néha veszünk, de nem mindennapos. Acsirke viszonylag olcsó, és sokféle módon kapható, használható. Marha választék bőséges, otthoni szemmel nézve különösen, és árban sem olyan vészes. A bárány itt nagyon népszerű, mi visszafogottabbak vagyunk vele, mert még nem tapsztaltam ki igazán, h melyik részét hogy a legjobb felhasználni (tippek welcome :). Az egzotikus csoport (kengi, krokodil, cápa, tudomisénmi) nálunk még nem került asztalra. Talán konzervatívak vagyunk e téren, de a kengi nálam kb ugyanaz, mint otthon a nyuszi.... a többieket meg nem tudom hogy lehet jól elkészíteni.

Édes és még édesebb cukormázzal leöntve
nagyjából így foglalhatom össze a sütemények világát errefelé. Nem vagyunk rajongói, kevésszer és kevesett vettünk kész édességet, mert egyszerűen borzalmasak szerintem. Laca eléggé bírja az édeset, de még neki is sok legtöbbje. Már ránézésre is riasztóak. Egy fánk, ami cukoresőben fürdött, hogy aztán a valószínűtlenül rózsaszín cukormáz jól mutasson rajta az abban csücsülő színes cukordarabokkal....
Egyszerűen csak szénhidrát(atom)bombák...
Mindemellett az elhízás legfőbb ellenségeként legtöbbször még mindig a zsír szerepel, mindenen ott virít a no fat, vagy 97% less fat stb...Ez akár a cukorba mártott cukron is. Ijesztő, és néha nem tudom eldönteni, hogy miért nem megy át az info, h nem lehet csak a zsír az ellenség, bizony a cukor is az.
Ezért egytre többször sütök inkább itthon valamit. Egyrészt mert élvezem ezt is, másrészt így tudom mit eszünk :) Almáspitétől a zserbóig, muffinok, vagy kókuszkocka, nő a repertoár egyre. Ebben én abszolút limara híve vagyok :)

Leveseket nem iagzán esznek, kétfdélét látunk mindenhol (persze készen ez is, előre bezacskózva). Kukoricás csirkeleves, és sütőtök krémleves. Sosem próbáltuk még egyiket sem. Az igazság része, h én is kevesebbszer főzök levest, ebben visszább vettünk mi is.

A tejtermékek választéka bőségesebb, úgy gondolom. Ízesített joghurtokat nem nagyon eszünk, mert azokban is elrejtettek egy-egy cukorgyárat, de a natúr görög az isteni. :)

Zöldség-gyümölcs vonalon alig van szezonalitás, hisz AU számos pontján bármi megterem egész évben. Talán a mangó az, amit télen nem látok, de igazából minden mást igen. Az árak talán nem ugyanazok, de sokszor van valami akció valahol, és akkor azt az almát/mandarint/dinnyét stb vesszük. Itt nem a lejárt szavatosságó, vagy rothadófélben lévő áru kaphat csak engedményt...

2013. augusztus 21., szerda

60.

nem szülinap, de bejegyzés idén, itt. Azonban mégis ünneplős, hisz egy év telt el azóta, hogy elindultunk (ekkor még nem érkeztünk meg... :)
2012.08.20 az indulás napja, és 22-én kora reggel érkeztünk meg.
Hú.
Több ilyet is olvastam már, és mindig eljátszottam a gondolattal, h ha mi ehhez a fordulóhoz érünk, vajon miről számolhatok be majd. Mik lesznek kipipálva a képzeletbeli első évfordulós listán, millyen érzések múlnak el, és miket érzünk majd azok helyett. Milyen dolgokban leszünk okosabbak, határozottabbak, és mik okozzák az első csalódásokat, és így tovább...

Egy biztos, tavaly agusztus végén is ugyanilyen fos idő volt itt, mint most. Úgy látszik, h az augusztusé a leghűvösebb hónap szerepe. Kicsit olyan, mintha most jutott volna az időjárás eszébe, h hú vazze' tél van, elcseztem, eddig alig esett, és folyton sütött a nap, na gyorsan csináljunk már (ausztrál ) telet... Ami azért még így is istenes, csak mostmár várjuk a tavaszt :))

Nem is olyan könnyű egy ilyen összefoglalónak nekilátni, hisz attól függ, h milyen megközelítésből nézzük, de ezernyi témát ölelhet(ne) föl.

Nem gondoltam, hogy a pontos fordulón írhatok, a hét közepén, de Bence két hete tartó hétköznap taknyos vagyok-hétvégén helyrejövök állapota most kis lázzal is párosul, úh nem mentünk oviba/dolgozni, elvittem doktor Csókhoz, biztos, ami biztos. Nincs komoly baja szerencsére, csak mostmár kell egy kis gyógyszer is az eddigi alternatív gyógymódok mellé. A közösségben tapasztalható koncentrált vírusállomány dolgozik, na :) és persze ehhez egy-két derékkilógós mezítlába téli nap. No worries, mondanák itt.
Így ma szóltam bent, h ez a helyzet, a héten már nem megyek. Érdekes, h kis belső feszültséget éreztem, ami tuti, h otthonról hozott sztereotíp beidegződés. Kisgyerekes anyuka ugye, na tessék, máris beteg a gyerek, még alig tette be a lábát a munkába... Mo-on nem ez a legkedveltebb munkaerő-kategória. Vigyázzon csak rá valaki más, amíg beteg, anya csak mehessen dolgozni.
Na mindegy, zárójeles rész vége.

Magam miatt is nagyon jó, h van ez a blog, mert azon vettük észre magunkat, hogy nem emlékszünk mindenre olyan jól már a kezdeti időkből, mint hittük volna az alapján, h mennyire új, és mennyire más benyomásokkal találtuk magunkat szembe, attól a pillanattól, ahogy leszállt velünk a gép.

Fázisok
Nem analizűltam pontosan azokat a fázisokat, amiken átestünk egy év alatt, talán érdemes volna. Az biztos, hogy a megérkezést követő időszak - amikor már túl vagyunk a jetlag-en, és azon is, hogy merre van az előre -, az egyik legizgalmasabb. Minden, de minden olyan új, és elvarázsol már attól, h más. Folyton van valami intéznivaló, ismerjük meg a várost, találjunk házat, autót, kiránduljunk! A tenger látványa és illata hihetetlenné teszi a tartós maradás gondolatát és mindig azt hisszük, h hamarosan letelik a nyaralás. Megjegyzem a tengerparti látvány minden velejárójával mai napig bizsergető, nem tudom mikor lesz az először, h nem ámulva pásztázom végig a teljes perspektívát, mélyen letüdőzve a sós levegőt...
A kezdeti álom-lebegős időszak talán addig tartott, amíg a hétköznapokba át nem kezdtünk fordulni, értsd hétköznap=munka. Ami a dolgok rendje, és vágyott állomás mindazoknak, akik nem tuti munkára jönnek, vagyis úgy 99%-nak :)) A hétköznapit is itt nem is pejoratív értelemben használtam, csak azt érzékeltetve, hogy onnantól más is diktálja az ütemet, nem csak magunknak tesszük. Nálam ez a második fázis aztán átcsapott egy harmadikba, amikor elkezdtem a munkakereséssel foglalkozni, és elég sok negatív élményt könyveltem el. Ez bizonyára nem volt egyedi, de engem alkalmanként kiborított a végeláthatatlannak tűnő próbálkozásokra kapott túlságosan udvarias, de egyenválaszok tartalma. Már ha voltak válaszok. És aztán most éljük a következő fázist, amikor már a legklasszikusabb módon apa-anya dolgozik, gyerek oviban. Friss még az élmény, és tanulnunk kell ezt a felállást is jól csinálni, de abszolút élhető állapot.

A honvágy, mint olyan, mint aminek képzeljük, nincs jelen egyelőre. Nem gyűjtöm a bp-i fotókat, nem iratkoztam fel minden magyarsághoz kapcsolódó facebook csoportba, és én személy szerint meglehetősen foghíjasan követem az otthoni eseményeket. Laca jobban képben van, ami azért érdekes, mert ha Ausztrália holtomiglan kerül szóba, akkor éppen én vagyok az, aki e kérdésben egyelőre nem tudnék tiszta szívvel biztosan nyilatkozni, míg a család felnőtt férfitagja sokkal elkötelezettebb ez irányba.
Szóval klasszikus honvágy (van ilyen?) nálunk nincs. Cserébe vannak olyan emvberek, akik nagyon tudnak hiányozni, akik kapcsán néha fáj, h csak úgy nem ugorhatunk el hozzájuk, h az időeltolódást figyelembe véve tudok csak megosztani élményeket nekik. A szüleim, és a tesóm családja leginkább. Azt hiszem, ha itt lennének valahol elérhető távolságban, akkor tényleg 1000%-os volna minden. Tudom, a ha és a volna, meg legyen már elég az is, h itt lehetek, hisz sokaknek ez sem adatik meg...de akkor is.
Talán kegyetlenül fog hangozni, de "szerencsés" az, aki úgy jön ide, h nincs szoros családi köteléke. Számos nehézségtől tartja ez távol, ami nem nagyon váltható ki az itteni dolgokkal. Attól, h jó itt, egyre jobban boldogulunk, még sajnos nem pótolja azt, hogy megöleljem az anyukémat, vagy az apukámat. Tudom, h az első inkább életcél, és nem a második, csak azt próbálom ezzek kifejezni, hogy ilyesmik azért okozhatnak érzékeny perceket.
Ugyanígy az is, h csak úgy nem tudunk hazaugrani, mert ugye k drága egy családnak, cserébe k hosszú is az út, és most nem azt értem alatta, hogy 23 vagy 30 óra, hanem, hogy nem 5 vagy 7. Perszeezt jól tudjuk akkor is, mielőtt idejövünk, ha mást nem a számokat látjuk, csak itt élve ezek is átlényegülnek kicsit, ha értitek mire gondolok.

Anyagiak:
Továbbra is tartom azt, h az előbb indított jelzősorozatomat folytatva k sok pénz kell ahhoz, h itt megvesse a lábát egy család. Most nem fogok szenáriókat futattni arra, hogy ha ennyien vagytok, és itt laktok, és ilyen a vízumod, és ennyit keresel, és ennyit hozol, akkor majd mit dob a gép,  hisz nem is tudnék mindenfajta változóra rámutatni. Egyet ismerek, a mi esetünket. Ehhez azért kellett a pénzmag, amit hoztunk. Az, hogy nem vagyunk PR-ok (még egy év :)), sok hátránnyal ugyan nem jár, de pár anyagi elemet mozgat. Két súlyos szálon bukunk emiatt. Egyik a gyerek után járó csengőpengő, másik a childcare benefit/rebate, ami a napi heti 400 dolláros árnál nagyon jól jönne. Ergo ha gyerekkel jön valaki, és nem PR, és dolgozni szeretne, ami miatt a csőpp oviba megy, akkor ezt tőkét elő kell tudni állítani.
Ugyanezen vonalon haladva, és nem tudok teljes mellszélességgel kiállni amellett, h egy fizuból is vígan. Egy fizuból lehet lakni, enni és kb ennyi. Extrákra nemigen jut(na). Azt is állítom, h bár valóban vannak olcsóbbank tűnő dolgok, de ez egy drága ország.
Munkáról írtam sokat, h nálunk ez hogy ment, mostanság több műsort is láttunk arról, hogy vannak azért nehézségek a munkakeresésben az ország több pontján is, és vannak olyan helyek, ahol az országos átlag 2x-ese a munkanélküli ráta. Persze lehet, hogy 3-4 casual munkából is összerántható a megélhetés napi 10-12 órás elfoglaltsággal, csak azt családdal elég nehéz kiviteleni. Ezért is írtam az elején, h annyi, de annyi mindentől függ az, h ki hogyan tud boldogulni végül. Erre semmilyen körülmények között sem tudnék megoldást kínálni.

Mégegy dolog, ami ide kapcsolódhat, a kezdeti kiadások. Eben ugye két út lehet (vagy talán több is). Kiválasztani a vágyott házat, a vágyott helyen, és berendezni a vágyott dolgokkal, ha a budget engedi. Ettől nagyon komfortos lesz az indulás, de lehet, h ha nem jön a munka időben, akkor okozhat kellemetlen pillanatokat. Szóval, lehet, h az elején elég eggyel kevesebb hálószoba is és picit messzebb a várostól vagy parttól, de ettől valszeg olcsóbb is lesz az a rent. Ez egy év után válzoztatható, ha minden jól alakul, és mivel a rent az egyik legnagyobb költség (nélunk a kindy az :), így nem mindegy, ha arra mennyi megy el...Persze a fene sem akar évente költözni, de talán ez egy okos indulás lehet. Mi épp most vagyunk közel az egy évhez a bérlés kapcsán is, és szeretnénk maradni, reméljük a tulaj is akarja majd :) Egyelőre minden szempontból megfelel ez nekünk, és a világ legjobb szomszédait kaptuk emellé :))

Kis kérdetózz felelek: a végére:
- Mi itt a legrosszabb?
- Itt már nem lehetek többé gyerek, csakis felnőtt. Felelős, döntésképes, magabiztos. Nem ülhetek a szüleim házának teraszán bámulva a semmibe, amíg Beni a nagyszülőkkel játszik, tudva, h vigyáznak rá. Minden pillanatban felelősnek érzem magam, magunkat önmagunkért, érte. Ez nagy feladat..
- Mi a legjobb?
- A pozitív életszemlélet. Azt hiszem mindent ez jár át, és mozgat, és az a sok sok jó dolog, amit már leírtam AU kapcsán, az valahonnan innen ered. A csodás természet a másik talán, de például az nagyon hiányzik, h nincs az épületeknek történelme. BBC-s műsorokat nézve eláll néha a lélegzetem attól a kultúrától. Anglia köntösben Au lékek lehetne számomra az álomvilág :)
- Mitől érezhetjük úgy, h már ide is tartozunk?
- Számomra akkor fogalmazódott ez meg először, amikor a városban, paicon vagy a környező boltokban ismerős arcot látok, netán ránk köszönnek, beszélünk pár szót. Mostanság már több ilyen volt, és ettől kicsit helyibb lettem lélekben.
- Utazás?
- Nagy álom, és a legnagyobb dilemmák forrása is. Én ha tehetném sokat-sokat utaznék, a bakancslistám irgalmatlanul hosszú lenne emiatt. Au-n belül is ezerféle hely, és a világ más pontjauin is. És persze mellette Mo, ami ezért dilemme, mert ha a tőke meg is volna rá, idő nincs annyi, h minden évben haza + valahová. Ez majd kialakul talán...
- Angol?
- Alakul, bár a kalsszikus érzés dübörög bennem, minél többet tudok, annál hülyébbnek érzem magam. Ez rám nagyon igaz generálisan is. Megveszettül szeretnék nagyon jó lenni, és a mérce az egekben. Listening egyébként klasszisokkal feljebb, writing, ez vicces...régebben ha leírtam egy mondatot csípőből, tuti, h 3x ellenőriztem még, h de biztos jó? Tuti nem baromság? Így írják? Ez jó kifejezés? Csak mert leírva ugye olyan deklarálós, erősebb  a hatás, mint kimondva. Manapság már egész leveleket írok enélkül a para nélkül. Átnézem még, de már magabiztosabban kezelem. Ebben a munka nagyon sokat fog segíteni. Speaking...tipikus bajom, h a beszélhgetés után csodálatos szavak/kifejezések jutnak eszembe, ami akkor prompt persze nem.
- legutolsó szó, amit tanultam?
- wilco
- Telefonálás angolul?
- Nem a barátom, talán igazán sosem lesz az, de sokat javult a helyzet. A legnehezebb dolog arc és gesztusok nélkül, és ha a túloldalon belelendült valaki... :)
- Ruha/cipő?
- Számomra a helyiek továbbra is brrrr 95%-ban. Egyelőre még megélek a hozott dolgokból, de kétségbe vagyok esve, ha valami gyorsan kellene innen. Ráadásul emellé drágák is. Istenem, még anyukám sem hord ilyen stílusú és főleg anyagú ruhákat. Borzalom.
- Alapállapot?
- Nyugodtság van. A napi hajcihő sookkal kisebb fordulaton pörög. Élhető ez itt, nagyon. Szerethető? Igen. Talán mindig idegenek leszünk, de olyan dolgokat tanít, formál, ami emberi mércében nagyon értékes.

Nem fárasztok senkit tovább... :)
Ha valmi kimaradt és érdekel, kérdezz, fogok válaszolni .



2013. augusztus 18., vasárnap

Te milyen színű vagy?

Ez egy jópofa személyiségteszt, anno már Mo-on is találkoztam vele, csak részletesebben. Egy 3 napos tréningen voltunk, ahl jól kielemezték a személyiségünket, és, h a képességeinket hogyan tudjuk a legjobban kamatoztatni az üzleti életben, az akkor adott pozíciónkban.

Nemrég Lacáéknál is előkerült ebben a formában. Jó eszköz egy vezetőnek, h lássa a beosztottait ilyen megközelítésből is.

http://marcaccetta.com/personality-test/section1.php

Sajnos csak angol nyelven van, de jópofa, érdekes. Számomra azért is, mert az említett tréningen kapott eredményemhez képest most mást produkáltam, és teljesen igazdik is a jelen állapotomhoz :)

Jó tesztelést, ha kipróbáljátok

7-köz-napi

Szóljon a fáma kicsit a mindennapjainkról is, ha már rólunk szól a blog. Alapvetően. :)
Munka:
Jelenlegi tudásom birtokában úgy látom, h kb 80%-ban ismerem mostmár a feladataimat, és ha jön valami az ügyfelektől, vagy a managerektől, akkor nem kezd azonnal a szívem a torkomban dobogni, és nem kezdem el lázasan forgatni a jegyzetfüzetemet :) 3 hét alatt felszedtem annyi tudást, amivel az alapok helyükre kerültek, nagyjából. A könyvelési dolgok teljes sötétségben lapulnak még, az lesz a következő nagy falat, de ahhoz le kell üljek majd valamikor a külsős könyvelőnkkel, és be kéne jutnom az myob-ba (au könyvelőprogram) is, ami eddig nem sikerült :)

Ezt a minap fotóztam egy piros lámpánál.
Már félúton voltam az ovi felé :)
Megtaláltam a legideálisabbnak tűnő oda-és vissza útvonalaimat is, a hossza próbálkozások után, úh már nem tesztelem tovább a reggeli forgalmat. Ha időben indulok n9-re oda is érek, és n5-kor el is indulok. Ez így kedvemre való. Itt ugye 38 órás a munkahét, úh nem kell napi 8 órát dolgozni. Túlórát nálunk nem fizetnek, de lecsúsztatható, ha mégis adódna túlóra. Én nem gyúrok erre, csodálatos dolog ilyen időpontban távozni, ezt otthon sosem érezhettem, max amíg tanítottam :)

Lacáéknál kicsit rázósabb a helyzet, húzósak a munkanapjai, folyamatosan keresik őket az ügyfelek, hívják mindenféle problémával. Ő már futott bele olyan ügyfélbe, aki az akcentusát és nevét hallva látványosan bunkó stílusba váltott. Persze ez a kisebb arány, de aznapra okozott azért némi lelki törést. Hát igen, ez is része a mindenappjainknak, nem 100%-os az elfogadottsága a bevándorlóknak, és ha ezt épp a saját bőrünkön tapasztaljuk, az nagyon nem jó.

Én ilyenbe még nem futottam bele, de az biztos, h nem vagyok teljesen önmagam a munkakörnyezetben. Néha inkább nem szólok attól tartva, h hülyeséget mondok, vagy nem helyesen. Ezt főleg a pénteki ebédeknél érzem, mert akkor ugye kívül vagyunk a business témákon, és a kollégákat is nehezebb utolérni/megérteni az átvitt értelmű dolgokat, utalásokat.

Itt ugye az ebédet mindenki magának viszi a munkahelyére, vagy kimegy ebédelni valahová. Mi az első utat választottuk, a második nagyon költséges és időrabló dolog, úh minden nap, vagy másnap munka után összedobok valamit. Igyekszem olyat, aminek nem árt, ha alszik egyet a hűtőben, vagy ha marad ehető kétszer is. Magamnak többnyire salátákat csinálok, hamar megvan, és számos előnye is van :) Ezzel a procedúrával nincs bajom, belefér az estékbe.

Ovi
Alapvetően rendben van, egy dologgal vagyok nagyon elégedetlen. Ez is a kulturális különbságekből fakad. Konkrétabban a gyerekek öltözködésére való figyelem. Sajnos nem egyszer érkeztem már úgy az oviba, hogy meítláb volt a gyerekem az udvaron. Értsd cipő ÉS zokni nélkül tök csupasz lábbal. Az, hogy a dereka full kint van a nadrágból, az teljesen alapvető szinte. Itt ilyenekre nem figyelnek, ez ugye a mezítlábasok országa, télen is elfogadott. Én meg csak kapkodok levegő után ezt látva... Persze folyik is az orra Beninek, bár szerencsére komolyabb megfázást még nem szedett össze, pedig számítottam rá, h a közösségbe kerülés hoz majd új bacikat. Edződik a gyerek, tudom, nem is szeretném hímes tojásként kezelni, de az udvari mezítlábazásért azért szóltam az óvónéniknek, h adják rá a cipőt. A dolog forrása a homokozó, ugyanis ott leveszik a cipőt, csakhogy a homokás befejeztével nincs aki visszaadja rájuk... Na mindegy, túl fogjuk élni, csak az anyatigris szemnek ezek nem szívlelendő pillanatok :)



2013. augusztus 11., vasárnap

parkolj, óra indul!

Azzal, h dolgozni kezdtem, a mindennapos autózás is részévé vált az életemnek. Ez számomra megintcsak újdonság, mert még akkor sem tettem így, amikor otthon céges autóm volt. Tekintve, h sok-sok évig Lacával mindketten Börsön majd (aztán én Tbálinton) dolgoztunk, így sokszor mentünk egy autóval akkor is, ha kettő volt. Plusz napi 1-1 óra plusz együtt.
Most is egy irányban vagyunk, akár együtt is járhatnánk, de számos ok miatt mégsem kivitelezhető, csak elméletben :)

Az irodaház a Greenhill road-on van itt. Ezt csak azért mellékelem, h vizualizálható legyen a leírásom :)

View Larger Map


A Greenhill road 2x3 sávos út, a z irodákkal szemben végig zöld, csak parkok, ahogy a térképen is látszik. Van garázsszint az irodaház aljában, de több cég is lakik itt, így limitált a parkolóhelyek száma, és valahogy nekem már nem jutott :) Ezzel persze nem vagyok egyedül a GTS-nél :) Szóval csak az utcán tudok parkolni.
Az utcán errefelé három féle szabály van:
1.) ingyenes, 2 órás parkoló kezdési és zárási idő nélkül, vagyis megállhatok reggel 8-kor is vagy délután 5-kor is, de két óra múlva el kell hagynom a helyet. Ha tudok, átállok egy másik kétórás placcra. Ez nem mókás, kétóránként lemenni, és keresni újabb helyet, mert persze ha fél 9 körül érkezem, már egyet is alig találok. (ezért is jobb előbb menni...)
2.) A Ghill road irodaházak előtt oldalán ugyancsak 2 órás parkolás van, de azzal a csavarral, h csak 9-16.30 között szabad megállni, sem előtte sem utána.
3.) a Ghill Rd másik oldalán (a parkos rész mellett) nincs kétórás korlátozás, azonban itt is csak 9-16.30 között szabad megállni, sem előtte sem utána.

Így aztán a korai érkezésemmel megállok az egyik utcában, ahol szabad 9 előtt, és 2 órán belül lemegyek, és átállok a Gh rd túloldalán oda, ahol 4.30-ig lehetek. Onnan már nem szoktam átállni sehová, hanem hazafelé veszem az irányt :)

Nem mondom, h mókás, de ez van.

Az időkorlátok betartása nagyon fontos, mert itt azonnal jönnek ellenőrizni. A parkolást az adott council szabályozza, és ellenőrzi. 4.30-kor rögtön jönnek, és aki ottmarad, az vaskos büntetést kap. Laca eddig 2x kapott, még az előző munkahelyén, amikor járkált mindenfelé, és egy kétórás zónában elcsúszott pár percet. Azonnal ott volt a csomag...
Első péntekemen a közös ebéd miatt pici munkám maradt még, amit hazamenés előtt mindenképp be akartam fejezni, így a szokásos helyemről még átálltam máshová. Az általam 2. számúnak jelzett részbe, amiről akkor még csak azt tudtam, h csak kétórás, a másik tiltás nem volt meg az agyamnak. 16.40-kor slattyogtam ki az autóhoz, és igyekeztem a kindy-be Beniért. Kis idő múlva vettem észre, h valami lifeg az ablaktörlőn. Azonnal belémhsított a tudat, h tuti megbüntettek, de nem értettem, h miért. Felhívtam Lacát szomorúan, h bizonyára megbüntettek, pedig átálltam, nem is értem, stb-stb. Akkor derült ki, h a tilosba álltam át... Azt hiszem egy életre megtanultam.
Nem aprózzák el a büntetést, 230 dollár mindezért a fisakóért cserébe... nagyon szar érzés volt, de mostmár nincs mit tenni, azóta minden kiírást 6x megnézek.

A főnökeim mondták, h mindenki átesett már ezen a "tűzkeresztségen", soha semmi más büntetést nem kaptak, se gyorshajtás, vagy piroson áthajtéás, semmi, de a parkolást a benyaltuk mind.
Welcome on board így is :D



2013. augusztus 10., szombat

munkásélet

Lógok egy ideje már ezzel a bejegyzéssel, de kár volna tagadni, hogy némileg lecsökkent a szabadidőm mióta dolgozom.
Azt kell mondjam, h az ozzik lustaságáról és elmaradottságáról hallható hírek számomra nem bizonyultak igaznak Fokozhatom mindezt azzal, h Lacáéknál sem megy a malmozás, náluk is pörgés van...
Na, de kezdjük az elején.
Kerek két hét van mögöttem, úh minden tapasztalatom ilyen mélységű rálátásból fakad. Nem is tudom elképzeltem e azt valaha, hogy milyen lesz majd újra dolgozni szülési szabadság után. Nem könnyű játszmába ültem bele, az biztos. 3 év után visszamenni dolgozni nyilván önmagában is kicsit átrajzolja a mindennapokat és abban a szerepemet. Az, hogy mindezt külhonban tettem, némileg nehezítette a pályát. Az meg, hogy az otthoni rutinoknak csak egy része alkalmazható itt, az fokozza mindezt, és persze az anyanyel teljes kizárásával zajlik az irodai élet, nos ezek keveréke már ütős koktél így az elején. Az első héten kifacsarodtam teljesen, a második már barátságosabban bánt az agysejtjeimmel :)
A munkámról kicsit:
a birodalmam :)
adva van ez a kicsi cég, amit három korábban együtt dolgozó mérnök csinált, ők hárman az igazgatók, úh kapásból 3 főnököm is van :) A többiek is szoftverfejlesztők, csupa pasi. Ez jó, mert nincsenek nőcis rivalizálások, de új barátnőm sem lesz a cégből, az biztosnak látszik :)
ez is az
Egy osi pi softvert fejlesztenek, és ezzel kapcsolatos dolgokat csinálnak. Tanácsadás, üzleti elemzés, stb.Ipari felhasználók az ügyfelek, mint SAwater, meg Melbourne water. A termékről mondhatni még egy kukkot sem tudok, elég niche a szoftver és a felhasználási köre is.
Az én dolgom minden, ami az irodával kapcsolatos, és nem a mérnökök csinálják. Full adminisztráció, kis beszerzés és a marketinges dolgok.



az iroda többi része
Az iroda nagyon sokban hasonlít és emlékeztet azokra az időkre, amikor a Pannonos dealerek back-office-át vezettem. Ez a része jó, mert abból sokat tudok átemelni. Munka van, eddig még egy percet sem unatkoztam, de nyilván bele kell rázódnom. Ráadásul mindent 3x ellenőrzök inkább, csak, h meggyőződjek tuti jó e. A számlák kezelése a legnehezebb egyelőre, mert egyrészt nem vagyok könyvelő, ráadásul ebben van a legnagyobb káosz visszamenőleg, harmnadrészt számomra ez a legnagyobb para, h a számlákkal el ne csesszek valamit :)
Mindenki ausztrál (rajtam kívül), egy igazgató kínai, de ő is itt él középiskolás kora óta. Mondjuk az angolja így is botrányos, már ami a kiejtését illeti...
A munkaidőm hivatalosan 9-5.30 között volna, de az már az elején megbeszéltük, hogy nekik ez nem fontos, csak az, hogy a core iroda időben legyek, vagyis 10-4 között. Így előbb megyek, és előbb jövök el, ami azt jelenti, h 8-f9 között érkezek és 4-f5 között távozok. Ezt így szeretem :) Laca 9-re jár, úh ő viszi reggel Benit oviba, és enyém a délután. Ha hamar felkapom agyereket, akkor 5-re itthon is szoktunk lenni. Arra gondolva, hogy ha majd beköszönt a strandszezon, ezek nem rossz kilátások, h még lejussunk a partra majd munka után is.
Lokáció
Az iroda cca 13 km-re van, a CBD külső peremén, szerencsére a hozzánk közelebb eső déli részén. Azért mióta minden nap megyek, picit átalakult a véleményem arról, h itt nincsenek dugók, mert vannak, főleg, ahogy közeledek a CBD felé. Mondjuk az is igaz, hogy az első 8-9 alkalommal minden nap más útvonalon mentem, mert ennyi variáció van legalább, sőt, ha akarom még több is :)) Szóval nincs az, h beálltál egy helyen, akkor ott vesztél. Reggel így 25-40 perc között tart az út háztól házig, visszafelé kevesebb, mert a csúcs előtt indulok.

Összességében nagyon szerencsésnek érzem magam, h nekik dolgozhatok. Sokat fogok tanulni a helyi dolgokról, nagyon értékes tudás-tapasztalat kombó lehet majd ez. Angolozás szempontjából szintén felbecsülhetetlen, bár gyakorta érzem magam tök hülyének úgy kb minden szempontból. Mindent azonnal eés elsőre zseretnék tudni, érteni, ami azért nagy kihívás. Az rossz, h nem az elődöm adta át a munkát, mert bár kaptam folyamatleírásokat, eléggé autodidakta módon kell elsajátítanom a tudnivalók egy részét. Majdnem minden nap történik egyelőre valami újdonság, amivel addig még nem találkoztam, de másodjára már magabiztosabban kezelem :)

A főnökök ugyan hárman vannak, de egyikük az, aki a mérnöki munkán túl a cégvezetést is irányítja, így leginkább tőle kapm a feladatokat. Azt kell mondjam, h kedvesek, korrektek, és értékelik az igyekezetemet, ezt azért egy-két kommentből ki lehet szűrni.
Vannak azért olyan dolgok, ami saját nyelven olyan evidens, és könnyed, de más céges kultúrában már nem vagyunk benne olyan biztosak. Ezeket mind meg kell újra tanulni.

Minden pénteken közösen ebédelünk, ami azt jelenti, h rotációban mindig valaki más kiválaszt egy helyet, ahová elmegyünk együtt, és ebédelünk, beszélgetünk lehetőleg nem üzleti dolgokról. Ez egy tök jó dolog, és heti 1 céges ebéd plusz juttatás :))
Első péntekemen már épp én szervezhettem ezt, de szerencsére kaptam jó tippeket, h hvá mehetnénk, Mary-nek ezúton is köszönet érte :)

Beni jól bírja az ovit, bár nyilván Ő is fáradtabb a mindennapos koránkeléstől, este azért hamarabb kidől. Most a hétvégék értékesebbek lettek, ez van.

Összességében pozitív az egyenleg, bár egyelőre sokkal fáradtabb az agyam, mint a munka megkívánná. Kicsit korán indul a nap, de nagyon jó érzés "időben" eljönni, A házimunkát kicsit okosabban kell szerveznem mostmár, de kicsit átgondoltabb szervezéssel minden heléyre tud kerülni, úgy látom.
Csak pozitívan, és különben is mindenhol azt szajkózzák, h három hét múlva tavasz lesz :))

a projekt

Vannak dolgok, amikrol nem beszelunk csak utolag. Babonabol, vagy mert meg bizonytalan es valtozhat, vagy mert folyamataban tul complex, es...