2013. március 26., kedd

doktor csók

Mindhárman kipipálhatjuk mostanra a "már jártam orvosnál Ausztráliában" rubrikát a személyes űrlapunkon.
Laca még az első hetekben, mert még nyáron - Egyiptomban - Beni "kicsit" beledolgozott a szemébe, ami sokáig érzékeny volt utána is. Aztán itt egy szép szeles tavaszi tengerpartos séta alatt sikerült a homoktól újra olyan állapotba kerülnie, ami orvost kívánt. Kapott cseppet, attól helyrejött, pont.
Aztán jöttem én a fogorvosos sztorimmal, és, h kerek legyen a történet, sajnos Beni is beállt a sorba múlt héten. Róla tudni kell, hogy eddig kizárólag fogzás miatt volt láza, vagy kevésbé jókedvő, hála az égnek (és talán az anyatejnek ?) más gondunk nem volt. Aztán amikor elkezdett közösségbe járni, nagyjából borítékolhattam annak lehetőségét, hogy előbb vagy utóbb találkozik valami vírussal vagy bármivel, ami ledönti a lábáról. Ez sem azonnal következett be, aminek nagyon örülök, de mostanra csak elkapta egy kis kór. Múlt héten csütörtökön este nagyjából minden előzetes bejelentés  tünet nélkül egyszercsak felszökött a láza egészen magasra. Volt itthon Nurofen, egy adagot kapott is, de a hatás nem volt a régi, mert a gyógyszer volt már az kicsit. Nyitva volt egy ideje, még otthonról hoztuk. Másnap egész nap lázas volt, még hűtőfürdőt is kapott, ami mondjuk segített is. Eddigre nagyjából sejtettük, h most nem fogzás lesz a hunyó, úh péntek este elmentünk orvoshoz, jobbnak láttam nem várni.
Erről kicsit:
Itt a háziorvosi rendszer magánkénzben van. Nincs olyan, külön, h  gyerekorvos, vannak az eü-i központok, ahol a háziorvosok vannak, ebből egész sok van itt, a környékünkön is többől lehetett választani. Van ahová időpontot kell kérni, és van, ahová lehet menni anélkül is. A közelünkben van egy nagy, akik minden nap (az év 365 napján) nyitva vannak este 10-ig, és nem szükséges előre időpontot kérni, úh oda mentünk.
Recepción jelzi a beteg, h miért jött, kifizeti a díjat (65 dolcsi vagy 100 attól függ hánykor mész, este 8 kor már 100 volt), leül, és vár. Több rendelőben dolgoztak párhuzamosan, gyorsan haladtak, és ráadásul mikor Laca a bejelentkezéskor mondta, h magas láz és kisgyerek párosítás van a betegnél, előre is vettek minket.
A váró nem egy Heim Pállal azonos hely volt, és ezzel sokat elárultam róla. Nekem olyan benyomásom volt, mintha egy szálloda (nem luxus) halljában lennénk. Az egyik oldalán a váróból nyílt a gyógyszertár, ami olyan volt, mint a szállodákban a shopok. Na mindegy is. Szóval kis várás, doktor kijön, szólítja a beteget, bekísérés.
Doktorbácsi köpeny nélkül, mint  afogorvos is, de maszkot húzott az arcára ő is. Elmondtuk mi a szitu, megnézte fülét, torkát, meghallgatta mellkasát, stb. Erős tüneteket nem talált, de a torka gyanús volt, kapott Beni antibiotikumot.
Átsétáltunk a recepttel a gyógyszertárba, kiváltottuk, és hazajöttünk. Nagyon gyorsan megvolt, összbenyomás teljesen jó.

Az orvosnál/gyógyszerárt fizetett összeget utólag lehet a privát biztosítóval téríttetni, csak be kell menni hozzájuk, és ott fizetik is azonnal.

Szombat-vasárnap adagoltuk a gyógyszert és lázcsillapítót, határozottan javult is a helyzet, csak közben arra kezdett panaszkodni a gyerek, h fáj a szája belül, így ivás-evés az kínnal keservvel ment csak. Mindemellett apró pöttyök is megjelentek a testén, úh bár talán világos az a tény velem kapcsolatban, hogy nem kergetem a magyar dolgokat itt kinn, egy- a többiek által már sokszor emlegetett és dicsért- magyar dokihoz is elvittük hétfőn Benit, hogy biztos, ami biztos kiderüljön nem az antibiotikum okozza e az új tüneteit. Ő doktor Kiss G. (dr kiss miatt a cím :). Valahogy ebben a témakörben így éreztem helyesnek, ha magyar orvos is látja.
Kiderült, h nem a torkával van baj, hanem egy itteni ún mouth-hand-toe vírust kapott el, ami a szájban és a kézen-talpon apró kis kiütésszerű formát ölt, és a szájban nagyon fájdalmas. Benci szerencsére csak a szájában hordozza, máshová nem ment. Gyógyszert nem is kell szednie, elmúlik majd, csak fájdalomcsillapítót adunk szükség esetén, bár úgy tapasztaljuk, h gyorsabb a lefolyása, mintha mindenhol lenne, mert már sültkrumplit eszik két napja, amit általában nem támogatok, de legalább eszik végre :))

Egyik doki sem volt jobb, vagy rosszabb, csak a tény, h magyarul választékosabban tudom elmondani a tényeket, és meghallgatni a lehetőségeket, ez számomra nagyon megnyugtató volt.
Itt is kicsengettünk 70 dolcsit, nála ennyi volt a díj (ezeket tájékoztatásként írom, h lássátok mennyi az annyi).
Dr Kiss egyébként sok-sok éve van itt, már erősen töri/ keveri az angollal a magyart, de nagyon kedves volt.

Ne legyünk gyakori vendégek nála, és máshol sem betegség miatt, de pozitív benyomásokkal távoztunk, az biztos.
Rólunk szól a szolgáltatás, és nekünk, mint minden helyen, ahol ügyfélként, kliensként, betegként, vagy nevezzük bárhogyan, megjelenünk. Ez priceless.




2013. március 25., hétfő

a klub

Kezdek kicsit elszomorodni azon, h sorra zárják a blogjaikat azok, akiket igazán szívesen olvasgattam. Olyan érzés, mintha véget érne egy könyv, amit nagyon szerettem. Az mindig kiszakít egy történetből, elveszítek egy inspiráló szálat, valamit, ami gondolatokat ébresztett.
Egy nagy klub vagyunk, akik "virtuálisan" összejárunk, mert van egy szoros kapocs, Ausztrália. Összejárunk azokkal, akik fontolgatják az ideutazást, azokkal, akik már nyakig benne is vannak a vízumszerzés folyamatában, és azokkal, akik itt vannak már. Mind mások vagyunk, más fázisban az életünk, más a hátterünk, a prioritásaink, sokszor semmit sem tudunk egymásról, mégis oly' sokat, de az biztos, hogy mi egy klubhoz tartozunk.
A fő szál általában az a dilemma, hogy hol zárjuk a magánszféra sorait, és hogyan lavírozzunk a legügyesebben a publikus és talán érdeklődésre is számot tartó, vagy szigorúan családi megnyilvánulások között. Amikorra ez a dilemma hatalmasra duzzad, ott kerülnek ki az utolsó pontok a mondatok mögé.
Nem tudom, hogy nálam mikor jön el ez a pont, de most tényleg elgondolkodtam én is picit...
Kinek is írunk? A családnak? A barátoknak, ismerősöknek? Azoknak, akiket olvasóközönségnek vélünk, bár nem ismerjük egymást, de a statisztikákban szépen domborítanak a letöltéseikkel? Netán magunknak? Nálam mindegyik igaz, de talán a legutolsó a legerősebb. Egyszer biztosan jó lesz visszaolvasni a történteket. No nem azért, mert arra számítok, hogy nem emlékeznék arra, hogy hogyan jutottunk ki, de minden más, ami ma még téma, talán néhány hét-hónap múlva a természetessége miatt táptalaját veszti a memóriámban. Kiüti onnan valami aktuális fergeteg. Már most is tapasztalaom néha, hogy a régi atomóra pontosságú emlékezőtehetségem rég alább adta. Ez van, öregszem, és túl sok az input :))

Akik a klubba lépnek nem vállalnak magukra semmilyen kötelezettséget nincs szabályzatunk, nincsenek elvárások, csak amit magunkkal szemben támasztunk, ezért aztán szabad a ki-bejárás. Mégis azt gondoljuk, hogy tőlünk elvárják, hogy osszunk meg mindent. Írjunk jó sok negatívumot is, hogy ne keltsük véletlenül sem azt a látszatot, hogy ellhallgatjuk azokat, miközben szenvedünk esetleg mint a kutya, de nem ejtünk szót róla. Vagy dokumentáljunk minden lépést, és kirándulást, hogy bemutathassuk lám-lám, nem jöttünk hiába, itt az élet maga a nyaralások végtelen sora. Mindemellett a pénzügyek is kerüljenek napvilágra, mert az mutatja meg a következő klubtagok számára a helyes irányt, és segít abban, hogy hány autó és ház árát kalkulálják a budget-jük összes verziójába, ha komolyan gondolják az ittlét megalapozását. Aztán pedig még a magyarországos témákkal is okosan kell bánni, innen ne osszuk az észt, mert ugye könnyű már nekünk, de ha mégis véleményt mondunk, akkor az a semlegessel legyen párban, semmiképp se húzzon egyik irányba sem, hisz egyrészt ki tudhatja, másrészt meg az milyen már, ez/az nem az a blog. Munkahelyet nem szidunk, vagy csak ritkán, ha mégis, helyezzük a "szendvics-elméletben" tanultak szerint két pozitív dolog közé, hogy azért mégse tűnjön olyan rossznak az, ami.
Mindez fikció, amiből mégis biztosan kihalászhat mindenki egyet-egyet magának a zavarosból, hisz a valóságból eredeztettem.

Csak magunknak lenne jó megfelelni, ha már blogról van szó, ez a műfaj talán megengedi. Személyes, eredeti, olyan, amilyenek vagyunk. A véleményünkkel, az életünk azon szeletével és pillanataival, amit ide illőnek tartunk. Ez hol személyesebb, hol meg tárgyilagosabb egy gazdasági jelentésnél.
Ha nincs negatívum, attól az még létezik, csak lehet, hogy nem azt szeretnénk zászlóra tűzni, mert a pozitívakra fókuszálink, mert abból több van, vagy mert azt szeretjük.
Nem iránytű egyik írás sem, és mindegyik az a maga módján.

Hiányozni fog a Snapshots, és Ga-Ge blogja is, Judité meg már régóta hiányzik :(


2013. március 15., péntek

Március 15.

 Na, pont a fenti ünnephez semmi köze sem lesz mai bejegyzésnek :)
Nem tudom, én kicsit távolságtartó vagyok mostanság Magyarországgal, és nem csak fizikai értelemben igaz :). Rá sem nézek az Origo-ra, az Indexet meg már otthon is utáltam a stílusa miatt. A facebook-on keresztül jönnek azért hírek, de a politikai oldal nem érdekel, mertlegtöbb esetben  túlmutat már minden józan határon. A gazdaság kicsit jobban, de arra pillanyatnyilag ráhatásom alig (na nem mintha korábban olyan erős lett volna), de adóforintokat épp nem termelek oda (mondjuk ide sem sajnos). Nagyon furcsa dolgok zajlanak, és nem igazán értem a mozgatóit. Ebből a szempontból is szerencsésebb most távol lenni, de akkor is felváltva hol elszomorít, hol dühít mindez.
Ha már az ünnepi felütéssel kezdtem, annyit érdemel még, hogy bárcsak úgy zajlanának otthon is az ünnepek, mint itt. Ezt kívánom csupán hozzáfűzni.

a többi vegyesbolti polcról emelt kisszínes csokor lesz ma:

Ha péntek, akkor délelőtti kirucc, és akkor valamelyik partközeli játszótér. Ma ezt láttuk a csúszdán ott. Jujj.
Ne kapjon senki a szívéhez, aki pókiszonytól szenved, ez itt kérem fake, just pretend, nemigazi, műanyag.
Na de akkor hogy?
Egy iskoláscsoport is ott volt ma a játszón, és a parkban, ami körülveszi, és mindenféle feladatokat csináltak. Többek között -párokban szétszéledve-az előzőleg a tanárnénik által mindenfelé eldugdosott műanyag rovarokat-bogarakat kellett megtalálniuk. Hát ez a példány látványos ciztromsárga háttéren csücsült, és nagyon élethű volt. Betojt pár csemete tőle, akik a keresgélés előtt - független jelenlévőkként, mint mi - használni akarták a csúszdát.




Lehet, h cápariadó is volt ma ugyanekkor, mert egyszercsak az égen körözni kezdett egy repülő, és közben szirénázott. Ilyet még életemben nem láttam/hallottam. Ugrottak is fel a népek megnézni, h mi folyik ott.

Néhány kindis pillanat:
nagyon szeretem mindkét helyet, és szerencsére Bence is. Mostmár mindkét helyről azt mondják, hogy mindent ért, amit mondanak neki, és nagyon akar kommunikálni is, de azt többnyire még magyarul teszi :) Ugyanakkor egyre több olyan helyzet van, ahol azon kapjuk magunkat, hogy angolul reagál, vagy mindkét nyelven. Vicces. Pl ha beüti a kezét / lábát, akkor az Ó, jajj helyett rendszerint O me, o my hangzik el. Vagy ha az ujján számokat mutat, ami most nagy kedvence, akkor angolul mondja a számokat, és úgy is mutatja. PL a 3-at azt a mutató-középső-gyűrűs csokorral mutatja, nem a hüvelyk-mutató-középsővel, mint ahogyan mi tennénk. Érdekes apróságok ezek :)

A palacsinta világnapja volt februárban,
a kindiben is megünnepelték

A család tagjaira felhívnám a figyelmet :))

Bébi fotókat kellett vinni, mindenki kapott egy számot,
majd később fedik fel, h ki kicsoda. (a 12 -es Beni)



Egyébként mindig történik valami, nagyon elégedett vagyok azzal, hahogy foglalkoztatják őket, festenek, játszanak, kint vannak-bent vannak, gyümölcsöket darabolnak-esznek, tényleg dolgoztatják minden érzékszervüket.

Úgy tapasztalom, h itatják őket rendesen, nem egyszer csordult már túl a pelus, és mostmár többnyire alszik is legalább 30-40 perceket, vagy többet, ami sokat javít a childcare-es esték hangulatán, h nem egy mosott rongydarabot hozok haza :)




 A tükör nagy élmény volt, tegnep azt használták délelőtt. Bence amúgy is imád majomkodni itthon is a nagy fürdőszobai tükörben :) Összességében ovis-bölcsis mindegy mik is ezek tapasztalatok egyelőre nagyon jók :DD

Ildikém, a következőket dedikáltan Neked :))
Állatos szekció következik, persze macskákkal töltve leginkább.

 Az ordítozós barátaink itatására van kirakva a parkban mindig néhány doboz, mi rendszerint megtöltjük nekik esténként, amiért hálásak mindig :)



Olyan nehéz jól lefotózni őket, folyton mozgásban vannak.




Hát ez az egyik kedvencem a Budhha és kísérői :)
Első "hagyományos" cirmos  cica, amit itt láttam. 

Ez is beterítette a fél autót, őméltósága



Fehér zoknis barátunk nagyon puha, de kicsit őrült. :)

A két kedvencem, őket majd' minden este meglátogatjuk.
Sajnos a kép nem adja vissza, de a  tarka az giga nagy, és irtó kedves. Hello kittis anykörve van, bocs :)



És néhány tájkép, nem azért mert az időjárás épp szívatja a magyarokat, és beintett a tavasznak, hanem, h melengesse a ti szíveteket-lelketeket is. Variációk egy témára nappal és este.



















2013. március 14., csütörtök

kettes számú jogsi

A március elsejei változások miatt kaptam magam, és úgy döntöttem, h beszerzem a helyi papírok (kártyák) egyik legfontosabbikát én is. Írtam már róla, h a 475-ös vízum (ami van nekünk) nem kötelez arra, h jogsit szerezzünk 3 hónap leteltével, de nyilván jobb, ha van, hisz itt az igazol minket mindenhol a legegyszerűbb módon.

A szabályozásból úgy véltük, h elméleti vizsgát kell majd tennem, csak gyakorlatit nem:
A person aged 25 years or older with a driver's licence from one of these countries is treated the same as someone who holds a licence from a recognised country and is not required to undertake any driving tests.

If you are aged under 25 years and hold a licence from a country where "driver experience" is recognised, you will be required to pass a theory and practical driving test in order to obtain a South Australian driver's licence.

így hagytam magamnak kis időt, h átfussak párszor a tesztkérdéseken, nehogy pórul járjak :)
A gyakorlás során elég hamar kirajzolódni látszott, h ez (sem) egy rocket science itt AU-ban, inkább a józan paraszti ész hajtja meg a kérdéseket, semmint a tudományos háttér, ami végülis nem olyan nagy baj talán. Így valszeg a kevesebb tárkapacitással ellátottak is meg tudják tanulni amit kell.

Felkészülten odacsattogtam szerdán a Service SA irodájába. 4 papírt kérnek, amiből egy azt igazolja ahol lakom, ezt a jogsi hiányában a bank tudja igazolni, úh kaptam egy formot, amivel átmentem a bankba, majd vissza a már hiánytalan pakkal a service SA-ba. Jelentkezés kitölt, és vár. 
Már megint egy gyors, hatékony, és nagyon tetszetős ügyfélkezelés rendszerbe csöppentem, de tényleg. Sokan voltak/tunk, de tök jól haladt, és mindenki nagyon udvarias, segítőkész, mosolygós volt.

Egy fiatal fiúkához osztott a gép, odaadtam a paírkáimat (bankkártya, magyar jogsi, útlevél plusz a banki papír) megnézte, lemásolta, rendszerbe bevitte az adataimat, és majdnem kész is voltunk.
Kérdezte, h hány évre szeretném a jogsit, amihez segítségül odaadott egy papírt, azon sorban az évek, és mellettük az összeg, amennyiért arra az időszakra igényelhető a jogsi.
Mivel nem volt jelentős kedvezmény a hosszabb időtávokra sem, így az 5 éves periódust kértem, ez 206 dollárért választható. (a 10 éves 400 körül volt). 
Fizettem és cserébe kaptam egy papírt, ami az ideiglenes au jogsim, amíg a plasztik meg nem érkezik 1-2 héten belül.
??? (ez belül rajzolódott eközben a fejemben. Kész vagyunk? Ennyi az egész?)
Fáradjak még a másik pulthoz, ahol lefotóznak a jogsihoz. (Hú, szerencse, h reggel kis vakolatot dobtam magamra...bár a fotót nem láttam, majd a végeredményt kapom csak kézhez).

Fotó után távozás, végeztem is.

Jelentem, nem kellett vizsgáznom, csak a papírokat odaadni, fizetni, és kész. Most vagy nem jól értelmeztük, vagy nálam kihagytak valamit, mert még új a szabályozás, vagy ez a normál menetrend, és tessék örülni:) Szuper hatékonnyá vált az új rendszer, köszönjük :)))



2013. március 9., szombat

parkolj így :)

Rövid lesz a mai, de annyira ozzi élmény, h muszáj megosztanom.

Szombaton délelőtt szoktunk a Nespressoba menni, ha kifogy a kapszula a stelázsiból (na, ki tudja, h mi az? :))), így a vásárlást össze tudjuk kötni egy kellemes belvárosi sétával/nézelődéssel/ebéddel, mikor melyikre van elegendő időnk, kedvünk.
Lehetne rendelni is tőlük, de akkor kimaradna az összes fent említett járulékos élmény.

Álldigáltam a járdán míg Laca a parkoló-automatánál ügyködött, amikor odajött hozzám egy pasi azzal a kérdéssel, h mennyi időt szeretnénk maradni, mert van még másfél óra a jegyén, és ideadja szívesen, mert nem marad tovább.
Eddigre mi már a tranzakció végénél jártunk, meg karcsúnak is tűnt a másfél óra, úh udvariasan megköszöntük, és elámultunk újfent, h ilyenek az emberek. Ez azonban még némileg fokozódott, ugyanis a pasi miután beült az autójába, h elhajtson, meglátta, h mellénk újabb autó állt be a parkolóba, úh visszagurult a helyére, és már vitte is boldogan a jegyét az új potenciális jelölteknek, csak ne vesszen kárba az a másfél óra, és hadd legyen/tegyen jó(t) valakinek.

Elképesztő jóindulat, már csak azért is, mert nem nagy összegről beszélünk, szóval nem azon múlt az egész.


2013. március 8., péntek

valami van

Érdekes hangulat csapong körül rajtam mostanában, magam sem értettem/értem  a pontos okát, csak a magammal és kicsit a világgal való elégedetlenség erősen kiabált belül. Aztán ma reggel 3 blogbejegyzést olvastam csokorban (Ga-Ge, Mary és Szandra keze nyomán), és mindhármuk szava legfőképp "zsong, jajong, busong" és nem a tájon... Mindezt Newcastle, Sydney, Adelaide kombóban, úh valami van a levegőben, kérem.

Én legfőképp  a munkakeresés kidarcán hőkölök meg újra-és újra a magamba vetett bizalom terén. Nem kezelem könnyen azt, h rangsorban azötezer-kétszázhatvanhatodik vagyok ha  ötezer-huszonyolcan jelentkeznek is. Lassan beírom a jelen "munkaadómat" majd referenciának, onnan talán bejutok az ötezres listába is :)
Pedig jajj, van ám itt szakértelem magamon körbe. Ba@@@us az ujján számol a kolléganő, excelben basic -1 szinten áll, de ő  ahelyi hülye én meg a bevándorolt hülye, ő nyert. :) Az a baj, h kicsit türelmetlen is vagyok, és a kapcsolatépítés az nem egyik napról a másikra megy, de majdcsak beérik.
Álmaimban ott lebeg az a 4 (ez volna az ideális, ha már álmodás) munkanapból álló munkahét, amikor én is kellek/számítok valahol, és a szakértelmem töredékét hasznosíthatom legalább.

No de, h ne kesergősre vegyük ezt a mait, jöjjenek a sokkal fontosabb és nagyobb súllyal bíró pozitív dolgok.
1. szerdán tudtuk meg, hogy hosszú hétvégénk lesz, mert hétfőn Adelaide cup , hát igen, ilyen is van itt, nem csak melbourne-i. Szuper :)

2. Mindehhez a március elején tapasztalt hűvöskés időt kisöpörve pazar meleg is jár (talán kicsit már sok is), de szuper ez is, imádom a meleget. Kicsit felhősebb és párásabb a szokásosnál, de a mienk :) Gondolom leheletnyit hasonlít ez csak az északi nyárra, hát nem irigykedem azokért a kondíciókért :)

3. péntek lévén ma megint kiruccantunk délelőtt Bencével, most egy másik játszóra és környékére. Hát megint betámadtak az érzések. A tengerről tudni kell, h ezer, de tényleg ezerféle kéket/zöldeset/szürkéset tud produkálni, már önmagában az bámulatos volt, amit ma mutatott. Pazar világoskék valami türkizes beütéssel, ezt kaptuk a szemünk elé. Mindehhez a játszózás után odacsaptunk egy cipőledobós tengerpartos, csigákkal focizós, homokozós sétát, és annyira, de annyira imádtam. Odavagyok a víz környezetéért, az illatokért, a színekér, a felbecsülhetetlen értékű nyugalomért, amit áraszt, és ami révén tényleg ki tudom zárni a munkakeresés frusztrációját, és csak mi ketten voltunk magunknak. Persze hiányzik ezekből a pillanatokból apa, de  mindig elmeséljük neki nap végén.
Nagyon szeretem a gyereknevetést, azt meg különösen ahogy Bence kacarászik, hangosan, gurgulázva, száz foggal. Ilyen pillanatokban tényleg azt mondom, h p@@@ába az összes hülyeséggel, amit kreálok magamnak, h aztán egyen a fene miattuk.

Fotóztam persze ezerrel, íme néhány pillanatkép, már amit vissza tudnak adni a mai napból.


















2013. március 7., csütörtök

hazamegyünk

május közepén.
Itt ki is tehetném a pontot.

De nem teszem :)  A hazautazás célja látogatás, idén szerettünk volna hazamenni. Az is lehet, h jobbára csak én, de jóban-rosszban, ugye :)
Egy ilyen lépés nagyon sok összetevős, és az már most látszik, h évi egy magyarországi kiruccanás sok szempontból luxus, úh a jövőben lehet, h m más alternatívákban is kell gondolkodni.
Kezdjük a legkézenfekvőbb oldalával:
- a repjegy nagyon nem olcsó mulatság. Ebből az irányból oda, és aztán vissza, különösen nem az. Jólét van ebben az országban, úh, itt bizony az árazás egyik faktora is ez. Alsó hangon 40, de akár 60%-kal olcsóbb a repjegy Mo-Au-Mo útvonalra véve, mint fordítva. Ez elképesztő különbség.

- a másik tényező az időtáv. 3 hétnél rövidebb időre nem szerettem volna, mert az utazás 2-2 nap (tokkal vonóval háztól házig vehetjük ennyinek), és félő, h némi jetleg is benézhet majd az ablakon, szóval sem magunkat, legfőképp a fiatalkorút nem szerettem volna szétnyúzni egy végtelen rohanással. Így viszont ha a világ más pontjaira is szívesen ellátogatna az emberfia, jól ki kell sakkozni a szabadságok fizetett és ne fizetett lehetőségeit. Megjegyzem, ez nagyon-nagyon jó dolog, h itt van lehetőség fizetés nélküli szabira (is) menni. Emlékszem, h nálunk otthon a cégnál mekkora pofonokat osztottak ilyen kérésekre...

- időzítés:
Innen nézve ugye Európa már önmagában egzotikum. A"sztenderd" úticél mondjuk kb Fiji és Bali, Európa meg a nagy távoli csoda. Ezért aztán az európai nyári csúcsban az amúgy is borsos árakat végtelenségig srófolják, így mi azt ki is lőttük. Másrészt egy esküvőn is lesz jelenésünk, ahol Laca tanúnak áll :), így elég nagy részben hozzánk igazítják azt az időpontot.

Az a járat, amivel mi jöttünk már megszűnt, pedig nem volt rossz, mert a Quantas időlözben összeállt az Emirates-cel.
Ez jól tette, mert
- egy átszállás, csak Dubaiban
- a legrövidebb repülési idő 21 óra
- voltak jó jegyáraik is
de
- Bécsbe repülnek, Bp-re nem,
- mostanra nagyon drága lett a mi időpontunkra is, nem csak nyárra :(

Így ezt bebuktuk, és új lehetőség után kellett nézni. Lehetőség szerint 1 társasággal akartunk repülni, h a csomagokkal ne legyen kavar, és persze nem 40 óra alatt. Így a KLM-nél találtuk meg a legkompromisszumosabb megoldást: Adelaide-Kuala Lumpur - Amsterdam -Bp útvonalon. 29 oda, 30 óra vissza, de ez van. Bebe azért már sokkal nagyobb, "rutinosabb repülő", majd elleszünk. 4.600 dollárért.

Furcsa, és izgalmas érzés tudni, h májusban hazalátogatunk :)

2013. március 5., kedd

közjó

Ha valamin, hát ezen a dolgon megannyiszor elképedek, hogy itt mennyire szent az, ami  a közé. Nem mondom, h sosem találkoztam még rongálással, vagy falfirkával, sajnos az unatkozó fiatalok brahiból itt itt megragadják a festékes flakont. A gyakoriságuk azonban szerencsére elhanyagolható, és a másik hihetetlen, hogy szinte napokon belül helyre is állítják /megtisztítják a rongált objektumot.

A legszembetűnőbb különnbség számomra mégis a közösségi helyeken található étkezési alkalmatosságok állapota. Magyarországon nőttem fel, sajnos tudjuk, hogy ami köztéri, az nem mindenkié, hanem senkié, ezért nem óvjuk, vigyázzuk, hanem rongáljuk, darabokra törjük, vagy méginkább ellopjuk (tisztelet a szerencsére nagyszámú kivételnek), hisz az senkié, kint van az utcán/téren, nem?

Fél év ide-vagy oda mai napig lencsevégre kapom a játszóterek mentén látott grillsütőket, wc-ket (nem röhög), és társaikat, mert nem hiszem el, h ilyen is tud lenni. Pedig ezek a mi környékünkön fellelhető hétköznapi csodák, értem ezalatt, hogy nem a CBD "csúcsdarabjai". Ott sem mások, mert mindenhol rend van.

El tudjátok képzelni, hogy a ligetben ilyesmit láttok Budapesten?
El tudnám képzelni, de sajnos fényévekre vagyunk ettől. Konkrétan nyilvános wc-ket nem is tudom találunk e valahol, és ha igen, abba be lehet e menni, mármint gusztus és higiénia szempontjából.... gyakorlatilag a gyorséttermek és plázák funkcinálnak a főváros nyilvános illemhelyeiként (is)...

Ehhez képest:
automata wc, ingyenes, és normális állapotú belül is, egyszer már láttuk :)


Ez milyen? Hihetetlen szerintem.
Nem zsíros, nem dongják a legyek, nem undormány.
Pedig kint áll a szabadban, "senkié", azaz MINDENKIÉ. 

Mindezek mellett a szomjazó vándornak, vagy csak úgy. Működik, és hátoldalán alul is van egy kis rész, abba a kutyádnak engedhetsz vizet. Mekkora! 
 Ezek a képek meg a barbizó környezetét mutatják. Legtöbb vagy játszótérrel van kapcsolatban, vagy olyan területen, ahol több korosztály is élvezheti  abarbizás örömeit.








Szombaton mi is kipróbáltuk a piknikkel egybekötött barbizást Andiékkal. Az idő tökéletes volt, és így egyikünknek sem kellett a 3 gyerkőc után romeltakarítást végezni, pakolni, csak élveztük a tengerpart látványát és egymás társaságát.
Természetesen kb 10 főre elegendő húsfélével, desszerttel, gyümölccsel vágtunk neki, nehogymá' éhes maradjon valaki. Szuper kis program volt :)

Fatörzsről ugrálós :) Bebe a két csaj között. Persze utánozta őket mindenben :) 











a a pötty egy labda középen :)

apa is elvolt, na :))

Nem tudom, h hiú ábránd e, de tényleg ez olyasfajta érzés, amit nagyon jó volna átültetni a magyar köztudatba. Ha gondozott, tiszta közösségi terek lennének, mindenki szívesebben lenne ott, és ez aztán nem nagy valami. Mi a kaján kívül két labdával elvoltunk, játszottunk "Amerikából jöttem"-et, szóval nem arról szól, h itt aztán terülj asztalkám körül hemzsegnének az aranyat tojó tyúkocskák. Ez, hogy mód van élvezni a közjót, valami csodálatosan felszabadító érzés.

A fuvesember

Amikor az utolso egyezteto megbeszeles volt az epitovel, mondtak, hogy az epites megkezdesekor a telek “tiszta” kell legyen majd, ami azt j...