2012. november 30., péntek

most akkor hogy is van ez a pókokkal és a többiekkel?

Újabb epizód azokból a fejezetekből, amit Ausztráliától távol gondolunk, feltételezünk, és itt élve aztán igazolást nyer(het)nek, vagy sem...
Lám egy újabb :)

Szerintem az egyik legáltalánosabb dolog a pókok kérdése, és persze emellé ki-ki vérmérséklete mellé tehet még néhány -számára szokatlan, vagy ijesztő - állatkát, lényeg az, hogy Ausztrália kapcsán nincs szinte ember, aki elrettentésül ezeket ne hozta volna szóba.
Én is foglalkoztam a témával két okból is:
1. magam is f*sok a pókoktól, nem kicsit
2. a gyereket is félt(ett)em az itteni élővilág nem aranyos, simizős, ugrálós, vagy az eukaliptusztól kábultan fán alvós példányaitól.
Mit mutat a valóság (megintcsak számunkra, itt, és ezen időtávon mérve)?:
A pókos történet nagyobbra van fújva, mint azt tapasztalom, de minden kétséget kizáróan állíthatom, h vannak, és többet, gyakrabban látok, mint otthon. Ez tény. Azonban a rettegett (mert mérges, vagy mert hatalmas) példányok eddig elkerültek (KOPP-KOPP-KOPP), szerencsére. Olykor találunk bent a házban, eddig úgy 3-4-hez volt szerencsém, és többnyire akkor, ha a külső ajtó (amin háló van, h szellőztetéskor ne jöjjenek be az állatok) nyitva marad. Azt magam sem értem, h hogy csinálom, de a visítós-elszaladós helyett a tettek mezejére tudok lépős énem lép elő, és összes baonával a francba alapon, azonnal a Raid one shot-tal a kezemben állok a leendő áldozat közelében, és tolom rá durván az anyagot. Nem bízom a véletlenre, a one shot-ból is kiosztok úgy ötöt. Attól már nemcsak, h elpusztul, de irtó kicsire is fonnyad, amit már hatalmas adag papírral fel is merek markolni, és kidobni. Ez az eljárásom. Nem akarok arra gondolni, h valami óriás is erre jár majd...IDE az NEM JÖN.
Másrészt két ellenszer van még:
a) pest control: hivatásos rovarirtók, akik kívül-belül, még a padláson is irtanak, és hatásosak úgy fél évre (ha inváziót tapasztalnék, azonnal szívbaj nélkül hívnám őket, kerül, amibe kerül),
b) nincs buja növényzet a kertünkben, nem is szándékozom azzá tenni, h abban jól eltanyázzanak a nemkívánatos lakók, és rendszerint eltakarítom a pókhálókat kint is.
Beni kapcsán pedig azt a - most legegyszerűbbnek tűnő - megoldást alkalmazzuk, h minden bogár pfúúúj! Tudom, h ezzel a gyermeki érdeklődése köré gátat építek e témakörben, de mivel magam sem tudhatom, h az adott példány amit megfogna, éppen problémás e vagy sem, így kerülje inkább az összeset. Egyelőre. Majd ha nagyobb lesz, és meg akarja ismerni a rovarvilágot, lesz rá módja még. Szerencsére működik is a dolog, az utolsó pókot ő vette észre, és már mondja is, h hozzam a psz-psz-t. :)

Amiből viszonylag sok van nyáron, és zavaró is a viselkedésük, azok a legyek. Erről már Ga is írt a blogjában, nem is akarom túlragozni a dolgot. Erről is hallottunk otthon, és tapasztaljuk is a létezésüket, de ez is helyszínfüggő még itt is. Alapvetően a városban nem sok van. A tengerparton szoktak intenzívebben jelen lenni, de nem mindig, és még nem olvastunk utána, h mi mozgatja az érdeklődésüket. Az biztos, h nagyon apró jószágok, és nagyon szemtelenek, mert tényleg simán a szánkba is repülnének, ha hagynánk. Ha itthon esténként kiülünk az udvaron, nem szoktak jönni, a tengerparton tapasztaltuk eddig leginkább a jelenlétüket. Nem kellemes, de ezzel a ténnyel még tudunk együtt élni :)


A madarak jelenléte szintén intenzív, de ez számomra abszolút az élvezhető tapasztalatok kategóriája. Sokféle van, legtöbbjükről fogalmam sincs, h kicsoda-micsoda, majd idővel okosabb leszek. Nagyok, sokan vannak, hagosan csivitelnek, trilláznak, énekelnek, és legtöbbjük szépséges. A színes nagy papagájokkal nemigen tudok betelni, pedig okoznak nekem kárt is. (akik a facebook-on ismerőseim között vannak, láthatták, h miért, akik nem, azoknak illusztráció. Őkelme a barackokat eszi a fánkról.

 A játszótéren szokzuk látni ezeket a nagy tarajos kakdukat (?), hát ők is nagyon viccesek. Él itt egy nagy csapat, és néha megőrülnek, ami azt jelenti, h emberfej magasságban őrült sebességgel, ordítva száguldoznak (röpködnek) egymáást kergetve :)


 Az egyik játszótérnél volt egy kis tó, "szimplán" kacsákkal, de olyan helyesek voltak ők is, és az a végtelen nyugalom, ami ott áradt a helyből...



 Jajj, és persze a sirály-koma, akiről nem tudjuk, h szeressük, vagy ne, én speciel bírom őket :) A tengerpart koldusai. Kiülsz enni, és azonnal ott terem egy, néz rád, mint csizmás kandúr nagy ártatlan szemeket biggyesztve eléd, amíg aztán oda nem dobsz neki egy falatot (főleg halra izgul, de a sült krumpli is jöhet). Erre persze AZONNAL ott terem még 37 másik, és irgalmatlan csatározásba kezdenek a remélt következő jutalomfalatért, illetve az első szerencsés próbálja elzavarni a többit, védve ezzel a kiváltságait :)
Beni is imád futkározni velük, a múltkor egy sirály egész sokáig tűrte, h kergeti a gyerek, nem repült el, pedig azonnal megtehette volna. Cserébe jóllakattuk :)


A kenguru, koala és egyéb erszényes csodák sajnos itt sem hevernek minden bokor mellett, vagy minden fán, bár én tudnám értékelni.
Vannak azért olyan területek, ahol szép számmal élnek szabadon is, de eddig mi csak állatparkokban találkoztunk velük, mondjuk ott testközelbő legalább. Ez az, amit nem lehet megunni, már most hiányzik, h újra elmenjünk valahová és alaposan megdögönyözhessek egy kengit :)




















2012. november 29., csütörtök

just for fun

Most rövid leszek, de muszáj leírnom ezeket a dolgokat is, mert az életünk része, és a blog magunknak is íródik. Én, akit viccesen olykor autistának nevezett a volt főnököm - akit mind szakmailag mind emberileg nagyra tartottam és tartok -, azért érdemeltem ki ezt a címet, mert mindig mindenre emlékeztem. Pontosan, és jól. Ez nagyjából a Lacával való 16 éve tartó kapcsolatunkra is igaz :)
Ugyanakkor annyi minden történik velünk folyton, és egy gyerek minderre a  tortára olyan mennyiségű habot tol nap, mint nap, h nekem is jó néha, h már lassan másfél éve kísérik az életünket a blogjaim.

Tudtam, h eljön majd az idő, amikor Bence akkora lesz, h már okozhat számos nagyon vicces, és néha kínos pillanatot majd "nagyközönség" előtt. Többnyire az első dominál, a másodikat meg egyelőre ez a nyelvi környezet felülírja. Értem ezalatt azt, h ha el-elkap egy csúnya szót, és ismételgeti, azt egyelőre csak mi értjük, és próbáljuk jobb belátásra bírni, h ne használja, és nem nevetni rajta :)
Az a veszély sem fenyeget egyelőre, h ha a szomszédra mondjuk megjegyzést tennék, és ő visszamondaná. Szerencsére itt nincs is ilyen szitu, otthon azért vigyáznom kellett volna :)

Két nagyon vicces dolog történt mostanság:
Egyik bevásárlás alkalmával álldogáltunk a drogéria soron a Coles-ban vagy a Wooli-ban, mindegy is. Keresgéltünk épp valamit, ami ugye még azért gyakran előfordul, ha nem olyat veszünk, ami már volt, szóval bámultuk Lacával a keresett termékek polcát, amíg Beni a másik oldalon szintén nézelődött. Egyszercsak leemelt a legalsó polcról egy hatalmas hajlakkot, és a kezét magasba emelve a hóna alá tartotta a flakont, ezzel az izzadásgátló deok használatát imitálva. Nem csak mi szakadtunk azonnal a nevetéstől, hanem az ott tébláboló összes vásárló. Persze ebből hamar levette a gyerek, h tetszik, amit csinál, úh tettrá még egy lapáttal, sziszegő hangadással is kísérte a fújást. Hihetetlenül vicces volt :)

Ma a kindyben már egészen jól elfoglaltam magam, tényleg igyekeztem nem csak nem a gyerek mellett tartózkodni, hanem kézbe venni, amit tudok, és pakoltam, vagy mosogattam (esznek müzlit tejjel kis tálkákból), vagy mostam a gyerekek kezét, stb. Szóval tényleg "csak" háttérből próbáltam szemmel tartani Mukit. Ezt észre is vették, többször is dicsértek ma, h milyen "hasznos" vagyok :))
Na, de a sztori, a session vége felé jártunk már, amikor látom megy a mosdóba a gyerek, és néztem mit csinál, nehogy őrült pocsolásba kezdjen... előfordulhat nála ilyesmi. De neeeem.
Na, mit csinált?




Az egyik játék pénztárgép vonalkód-leolvasójával a kezében érkezett a tükör elé, ahol azonnal borotvaként kezdte el szakszerűen használni az eszközt...
Be****tam a röhögéstől, muszáj volt azonnal lefotóznom :)

Hihetetlen fantáziája van egyébként, és kreatív, rendszerint csinálja, h a vacsorára feldarabolt paprika, sajt és egyebek formáiról elmondja, h szerinte mire hasonlít, és irtó ötletes dolgokat rendel a formákhoz.
Nem fényezem tovább, úgyis mindenki tudja, h milyen szépek, és okosak is tudnak lenni ezek a kis manók. 

2012. november 28., szerda

kis költségmankó

Megpróbálok e témában is némi képet adni, valami nem nagyon zsebben kotorászós módon, hátha sikerül. Amikor a másik blogomban (road2au.blogspot.com) írtam a tervezett havi költségekről, azzal is felkavartam kicsit a port, hátha ezzel most nem :)

Elhatároztam, hogy időnként visszajelzéseket fogok adni olyan témák kapcsán, amik Ausztráliába való költözésünk előtt nagyon fontosak voltak, hogy tervezni tudjunk, vagy "csak" érdekeltek, és bár sok infot igyekeztem gyűjteni róluk, azok jobbára feltételezések maradtak mindaddig, amíg meg nem tapasztaljuk itt a valóságban is.

Az anyagi rész mindig nagyon érdekes, hisz az egyik legfontosabb mozgatórugója annak, hogy kinek mekkora takaró jut majd itt, és meddig tud az alatt tartózkodni úgy, hogy ne nyújtózzon ki alóla. Sajnos egyetemes megoldás, vagy egyen-excel tábla nemigen alkalmazható e témában sem, hiszen számos dolog erős befolyással van arra, hogy mennyi is lesz az annyi a hónap (itt inkább a hét) végén.

Nagyon nagy vonalakban kb ezektől függ:
- család mérete: minél többen, annál több szempontnak kell megfelelni, valszeg annál költségesebb. Az egyedül vagyok, jó lesz nekem egy matrac valahol családdal nemigen megy el...
- a város, ahol élsz: ez is behatárol pár költségfaktort, pl Perth költségesebb város, ugyanakkor a bérek is magasabbnak mondhatók, és kevesebben élnek ott, mint mondjuk Sydney-ben
- a lakhatás (ezt olykor már önmagában a város is kalibrálja némileg, és erre jönnek még az egyedi igények. Példa: Mi Adelaide-ben élünk ugye, ami nem megapolisz. A házárak itt is jó nagy szórással vannak, és rég nem olyan olcsók, mint akár pár éve is volt, de úgy Melbourne külváros -szinten vannak az átlagosak.
- nyilván a gyerek, és az ő életkora számos extra kiadást generál, és most nem a játékokra gondolok. Kicsiknél a pelenka és társai vonal, nagyobbaknál az iskola költségei
- utazás (kocsi/nem kocs) az egyszeri kiadásokat tolhatja ide-vagy oda
- étkezési igények - az gyerekkel megintcsak más mérce, míg egy felnőtt szendvicsen is "elvan" ha muszáj, addig a gyereknek igenis kell a tápláló étel. Persze éhenhalás helyett jó neki is a gyengébb minőség, na de azon én nemigen spórolnék/spórolok
- rezsi: itt Adelaide-ben úgy volt korábban, h a víz ára benne volt a bérleti díjban, ez a mostani szerződések esetén már nincs így, ezért a költségeken is dob kicsit.
- és még sorolhatnám. Nem spanyol viasz ez a téma sem.

Általánosságban elmondhatom (hangsúlyozom, saját tapasztalat), hogy forintból finanszírozva ami baromi drága az a házbérlet, és a kaja.
A házbérlet a volumene miatt, nem azért mert palotában élnénk mondjuk heti 600 dollárért. Itt 360-410 között mozognak az ilyesmik mint a mienk, melyik mennyire van jó állapotban és közelebb a tengerhez/CBD-hez, attól függ a szórás.

Kaja táma: tudom, h amint van ozzi bevétel, már más a helyzet (és már van :)), de akkor is állítom, h elég nagy tétel hetente ez is, és olcsónak nem mondanám most sem (tudom, otthon sem volt az). Nálunk mostanság kezdett beállni, hogy a heti bevásárlás során már tényleg csak olyan dolgok kelljenek, ami elfogyott, és nem 10 olyan is, ami még nem volt, de muszáj beszerezni, és nem várhat, amíg a dobozaink megérkeznek. Így Kb 200/hét kalkulálható erre. Ez azért tisztességes alapanyagokat tartalmaz folyamatos húsos főzéshez :)
Amit látok, h pl a módosított étkezési renddel élők nem kell, h 3x annyit fizessenek egy gluténmentes kenyérért, vagy szójatejért, mint otthon. Itt kb ugyanannyi mindegyik ára, ha jól láttam, remélem nem tévedek :).
Az akciók NAGYBAN befolyásolhatják természetesen egy-egy termék árát, azokat érdemes figyelni. Én rendszeresen átnézem a bedobott színes újságokat, mert azokban tényleg nagyon sok olyan dolog van, amivel spórolhatok, ha akarok. És ki ne akarna? :)

Ruhákat még nemigen vettünk, hisz jön egy csomó, de ahogy láttam, azok ára nem vészes. Van ilyen is, meg olyan is, küllemben és árban is, de ez tényleg egyéni ízlés kérdése, és sztem lehet azért találni jókat, ha nem is elsőre. Kicsit meg kell ismerni az itteni kínálatot. Meg aztán vannak charity shopok ugye, amiről már írtam, vagy az outlet, itt a harbourtown jónak tűnik, bár még csak egyszer néztünk be, és kevés időnk volt rá. Szóval ruhára nem nagyon költünk egyelőre.

Rezsi:
Mivel 3 havonta jönnek a gáz/víz/villanyszámlák, így még konkrét összegekről nem tudok írni, ez majd a következő rewiev-ban lesz benne :) Kíváncsi is vagyok én is, mert azért fűtöttünk pár hétig, bár hűtést még csak 1x kapcsoltam be :)
A telefon és internet érdekes kérdés. Nekünk prepaid kártyánk van. Tudni kell  adologhoz, h szülés előtt én konkrétan tarifacsomagok árazásával foglalkoztam, termék marketinges voltam, Elég sok és sokféle tarifát csináltam, és számoltam megannyi business case-t hozzájuk, de az itteniek logikáját nem igazán értem :)
Virgin-nél vagyunk, és ha pl 19 dollárt töltünk a számlánkra, akkor 250 dollárt beszélhetek le, de úgy h Virgin-Virgin irány ingyen voice + sms. Szóval simán hívhatom Magyarországot is, mert a keretembe bőven belefér néhány hosszú beszélgetés. Azt mondom a mobilköltségek így nem vészesek. Annyi, h 28 naponta tölteni kell, vagyis kb havi ennyibe kerül a teló. Az heti kb 5 dolcsi. Nem gáz sztem.

Utazás: Tömegközlekedésről nem tudok nyilatkozni. Ha napi szinten használnám, és volna mellette ugyanarra az útvonalra autós tapasztalat is, akkor volna összehasonlítható. Mi olyan 2 hetente tankolunk, minden nap használjuk a kocsit, nekünk alapvető dolog volt, h kell, de lehet nyilván ezt máshogyan is másoknak.

Az egyébként furcsán béna, és vicces, h ha belenézek a pénztárcámba, fogalmam sincs, h mennyi pénz van benne :) Nem ismerem fel úgy első blikkre a pénzt még mindig  - mondjuk jobbára kártyával fizetünk-, és az aprókról nem is beszélek. A 2 dolláros az egyik legkisebb érme, holott a legtöbbet éri, és az 50 centes meg óriási mellette. Aprók esetén úgy számolgatok, mint idős nénik otthon a sarki bolt kasszájánál :D

Minden extra ezeken felül jön: kirándulások, belépők, ha már ott vagyunk akkor ott eszünk/kávézunk/stb. Ezek nyilván vághatók, ha szorít a nadrágszíj.

Otthon arra jutottam az innen kapott inputok alapján, h havi 4.000 AUD körül van tokkal-vonóval az élet gyerekes családnak. Nálunk ez kb tartja magát, számomra úgy tűnik, de ez mehet feljebb-lejjebb, ahogy a fentiek alapján is jól látható.





2012. november 26., hétfő

Fish and chips

A cím csak félig megtévesztő, ígérem... :D

Vannak apróságok, amikre tartozom-cédulát aggathattam, h majd jól ne felejtsek el írni róluk. Munkaeresésről, munkahelyről itt és most, hadd fogyjon az a lista :)

Munkakeresés általunk alkalmazott módszerei:
Azt biztosan állíthatom, h munkakeresés kapcsán tényleg nagyon érdemes utánaolvasni az adott ország sajátosságainak (ha vannak olyanok), mert ahol vannak, ott a tájékozottság jelentősen javíthat a sikerességen.
Itt AU-ban a rejtett munkaerőpiac elég jelentős, ami azt jelenti, hogy a nyilvánosan meghirdetett állások csak részben mutatják a tényleges keresletet. Ez az az ország, ahol a referencia nagyon erős támogató eszköz (ha van), és annak hiánya -ugyenezért - sokat ronthat az esélyeken. Ez nekünk, újonnan érkezőknek nem jó hír, de tudnunk kell.
Mint ahogyan az ingatlanok bérlése kapcsán, úgy az álláskeresésre is elmondható, hogy jelentős mértékben a fejvadászokon/ ügynökségeken keresztül lehet pályázni, de nem kizárólag! Miért is?
Nos, első körben úgyis az online hirdetéseket kutatja az álláskereső, erre van 1-2-3 website, a seek.com.au a legnagyobb, ott lehet nézelődni, ebből is eshet ki bármi. Ezekre igaz talán leginkább, h fejvadászok hirdetik.
Aztán jön a nyomtatott sajtó ereje, ami máris nagyon érdekes nekünk is, hisz Mo-on ennek már szinte semmi köze nem volt az álláskereséshez, itt azonban eszköz lehet :) Ennek eklatáns példája a szombati "The Advertiser", aminek vaskos álláskereső-kínáló melléklete van, és ami jó, hogy nem a website-ok nyomtatott verziója, szóval van, aki csak itt hirdet. Ugyanígy hasznos lehet a " Guardian Messenger", ami egy local, vagyis helyi lap, területenként eltérő tartalommal, de ebben is vannak álláshirdetések, és ebben is rábukkanhat valaki a rejtett kincsre.
Mindezek azonban csak olyanok, mint a félkész kaja, amit megveszel a szupermarketben, lehet, h elég, lehet,  h elmegy az íze, de nem az igazi :)
Bizony itt proaktív módon (is) kell tenni azért, hogy állást találjon valaki, és ezek nem csak a mi tapasztalataink. Ez melós, ez komoly felkészülést igényel, de talán célravezetőbb is. Miért? Nagyon egyszerű, míg Mo-on a recepció az sokszor a védelmi vonal, és azon csak nagyon illetékes juthat át, és ha pályázol, akkor tessék a megadott oldal aloldalán, és csakis azon a linken, és csakis azt a formulát is kitöltve és kizárólag xy-nak címezve. (Volt egy időszak, amikor a volt munkahelyemen olyan rendszerben lehetett állásokra pályázni, ami egyszerűen használhatatlan volt. Logikátlan, és nem is működött jól. Egyszercsak nem jöttek jelentkezők a kiírt pozikra...aztán leszedték, és emailben lehetett küldeni, és láss csodát visszaállt az érdeklődés. És mindez nem azért mert csak gyökerek jelentkeztek volna...) Szóval itt igenis működik az, hogy odamész a kiszemelt helyre, és odaadod az önéletrajzodat. Legyen az egy bolt/szálloda/iroda, bármi, oda lehet vinni, és ott lehet hagyni. Ez iparág függő, h hol működik jobban, hol kevésbé.
A másik módszer, felkutatni a releváns cégeket, akik profiljába vághat a tapasztalatunk, és azokat felkeresni, akár telefonon kontaktot szerezni, és küldeni cv-t. Ezek az ún Express of Interest  (EoI) típusú megkeresések, amikor nem kiírt pozira pályázik valaki, hanem az adott céghez úgy általában. Ezek megírása is nagyon melós, mindenhol testre szabni szigorúan, h a cég profiljába illeszthető legyen a tapasztalatunk.
A LinkedIn a következő említésre méltó állomás, ez míg otthon számomra kevéssé volt több, mint kollégák és volt kollégák gyűjtőhelye, addig itt komolyabb szerepe van. Fejvadászok is nagy erőfeszítésekkel keresgélnek itt, ezért (is) fontos, hogy az ausztrál álláskereső jó ha rendelkezik LinkedIn profillal, ami még jól össze is van rakva :) Nálunk ez volt a nyerő irány, Laca vett prémium hozzáférést, ami azt jelenti, hogy olyavalakinek is tudott üzenetet írni, aki nincs a saját "network"-ödben. Így került összhangba az előző pontban leírt EoI megkeresés ezzel a felülettel. Írt releváns cégeknek, és akiknek most dolgozik, ők már azt hiszem aznap válaszoltak is neki. Nálunk ez volt a nyerő verzió, de ez semmire sem garancia, azonban talán picit segít rávilágítani arra, hogy lehetőségek azért vannak.
Azonban mind a jelentkezések, mind a kiválasztási folyamatok általában nagyon hosszúra szoktak nyúlni. (megintcsak a tartalékok miatt írom). Nálunk ez nem így volt, de nem is sztenderd kiválasztási folyamaton ment át Laca.

Úgy tűnt a többi visszajelzésből, vagy néha vissza-nem-jelzésből, hogy valóban komolyan veszik az AU munkatapasztalatot, mert így a legegyszerűbb csekkolniuk valakit, h a referenciáját előveszik. Ettől nem feltétlenül az a jobb, akinek van, de ozzi szemmel ő a megfelelőbb legtöbb esetben.

Azt is leszűrtem e rövidke idő alatt, hogy érdemes itt valami helyi papírt is beszerezni, ha idő/pénz van rá, mert elvégezni nem nagy valami, de egyből értelmezhetővé teszi a nem túl bonyolult dolgokat kedvelő ausztrál számára, h ja, Te azt tudod? Akkor oké. Például: én amikor a telco iparágba kerültem, 6-7 évig sales admin/support területen dolgoztam, úh "elég jól mozgok" irodai környezetben, mind az MS office, mind egyéb teendők kapcsán. Szoktam nézegetni ilyen irányú hirdetéseket is, h tudjam, ha ebbe az irányba mozdulnék majd egyszer, akkor mikre számítsak, és látom, h az itt Certificate III. Business Admin papírt nem ártana beszereznem, aminek a tananyaga nagyképűség nélkül a kisujjamban van, mégis helyi.

Ugyanez igaz lehet akkor is, ha az óvőnői/tanítói vonalon gondoolkodom. Honosíttatom majd a diplomámat, mert az már eggyel beljebb visz abba az irányba, h értsék mire jogosít ez engem.

Mindezeket azért írtam, h picit rávilágítsak, h nyeltudás és papír mellett mik azok a "járulékos" dolgok, amivel turbózhatók az esélyek. Hátha segít :)

Pár szóban a munkáról, és arról, amit "ad" ez nekünk:
Most nehezen tudok majd egyensúlyt tartani a jó és rossz dolgok között. Gondolom tudjátok melyik javára dől a mérleg :)
Egy apró történet talán segít rávilágítani:

Pénteken délután lementünk a partra, természetesen amikor már Laca is hazajött. Még délután volt.
 Lementünk, napsütés, kellemes szél és hullámok, telt-múlt az idő...Általában 6-f7 körül szoktunk vacsizni egyrészt a csemete miatt, másrészt nekünk is jobb a korai vacsi. Laca átsétált a partról a szemben lévő Fish and chips árushoz, és hozott vacsit, így nem kellett emiatt felcuccolnunk.
Ültünk a parton végtelen nyugalomban, amikor az én egyáltalán nem lelkizős, és nem egy szómenős férjem azt mondta a maga szűkszavú módján, h "erre vágytam".
Ebben a két szóban benne volt minden (MINDEN). Az adott perc, az elmúlt 2 év, amikor elkezdtük ezt a sztorit, és az, h megteheti mindezt, hogy munka után ül a parton, és ugyan a földről, de eszi a sült krumplit a hallal, nézi a tengert, nyugodt, és szereti mindezt. Elég katartikus volt, megvallom őszintén.

A munka kapcsán kicsit hétköznapibb síkon maradva az a meglátásunk, hogy nyugodt a tempó, élhető, végezhető. Persze a folyamatokat lehetne optimalizálni, persze lehetne hatékonyabban is ezt-azt, de egyelőre nagyon jó ez a fordulatszám. Tényleg (max) 8 órás meló kétszer max fél órás úttal oda és vissza. Álom e tekintetben (is) a korábbihoz képest.
A multinál nem divat ugye munkaidőt meghatározni, csak papíron, de ott is csak komplex módon. Így aztán onnan nem is illett eljönni fél hétnél előbb, vagy ha igen, akkor otthon csak össze kellett rakni még  a gépet egy-két sos-ért, ami valójában nem is volt az. Hát ez most nincs. Kollégák normálisak, főnök úgyszintén, közvetlen, és megfogja ő is a munka végét, ha kell.
Decemberben még karácsonyi parti is lesz :) Mi kell még? :)

...












2012. november 24., szombat

a 600 dolláros papír

Jelentem újabb feladatot abszolváltunk sikeresen, vagyis elsősorban Laca :)
Ausztrál jogosítványa lesz hamarosan, túl van a sikeres elmélet után a gyakorlati vizsgán is.
Azért írok a módjáról is picit, h azok számára legyen egy up-to-date info, akik előtte állnak még, hozzáteszem SA-ban érvényes folyamatról szól a történetünk.
Kezdjük az elején, elméleti vizsga:
Ez az otthonihoz képest egy sokkal rugalmasabb rendszerben kivitelezhető dolog. A neten elérhetők a vizsgán potenciálisan előforduló kérdések teljes sora, azokból "dob majd a gép" az éles teszten is (linkek itt).
RAA Give way
RAA road safety
Van 8 forgalmi helyzet, abból nem lehet hibázni, majd 42 másik tesztkérdés. Vizsgára nem kell előre jelentkezni, oda lehet menni a Service SA-ba, és lehet vizsgázni. ennek úgy cca 30 dollár volt az ára, már nem tudjuk pontosan...
Aztán ha ez sikerül (márpedig sikerül :), akkor egy hónapon belül kell megcsinálni a gyakorlati vizsgát is.
Laca vett órákat, hogy lássuk mik a követelmények, egyáltalán mi más, mert egy majd' 20 éves jogsival rendelkező is simán elhasalhat apróságokon, rossz beidegződéseken.
Összesen 3 órát vett, ebből 2 gyakorlás volt, a 3. pedig vizsgaszerű, vagyis annak megfelelően csak instrukciókat kapott. Ezek ára 65 dollár / óra
A gyakorlati vizsga díja 160 dollár, ha az sikerül, akkor a jogsi 5 évre 210 dollár (10-re meg kétszer ennyi, úh nincs diszkont :)
Ez így összesen 600 dollár volt, ezt megintcsak amiatt írom, mert: otthon nekem is nagyon jó volt látni kiutazás előtt konkrét költségeket is a kalkulációkhoz, hátha jól jön ez is valakinek :D

A helyi  jogsi megszerzése önmagában nem volt akkora nyomás a mi esetünkben, mert a mi vízumunkkal használhatjuk az otthonit, nem jár le három hónap után, mint a PR esetén. Nekem ezért nem gond, h én még nem vizsgáztam. Másrészt azonban, mivel itt a jogsi a személyid és lakcímkártyád is, számos esetben könnyíti meg az ügyintézést, ha van ozzi papír a kezünkben, és nem az útlevél + banki igazolás kombójával kell sorbanállni reményteli mosollyal az arcon.



2012. november 20., kedd

3 hónap margójára

Először is, hittétek volna, h ma 3 hónapja ültünk repülőre?
Ma reggel jutott eszembe, amikor próbáltam azonosítani, hogy hányadika is van - ezzel még mindig bajban vagyok, teljes az időzavarom -, mert anyukámnak 20-án, azaz ma van a szülinapja, és bár a posta visz neki köszöntést, de semmiképp nem akarom előző, vagy ne adj' isten másnap mellé tenni a szóbelit, az "élőt".
Szóval 3 hónap. Aggodalomra semmi okotok, nem, nem fogom minden hónapban csokorba szedni, h mitől is lett több/más/jobb/rosszabb/ az életünk az aktuális 30 nap végén, csak most ez olyan 3 hónap, ami több szempontból is emlékezetes.
Elindultunk az úton, az úton, amire nagyon szerettünk volna fellépni, és menni rajta előre. Legyen a vörös portól rettentő koszos a cipőnk orra, és jajj, csak legyünk elég bátrak, okosak és képesek mindarra, amit szeretnénk.
Ha szigorú könyvek szerint nézem, a "letelepedés" bizonyos értelemben elkezdődött, és befejeződött. Lakunk, eszünk, gurulunk, dolgozik :) Szóval a tárgyiasult segítők megvannak. A "letelepedés" személyiségbeli, és lelki része pedig tart. Az nem 3 hónapos történet, kinek mennyi, de köszönjük, jól haladunk, köszönjük, jól vagyunk. Nem omlottunk össze, nincs kétségekkel tele a padlás, és nincs sajnálkozás, és nem kísérik nagy néma sóhajok a gondolatot, h jó-jó ez itt, csak....
Ugyanakkor nincsenek még barátok körülötünk, ugyanakkor már van néhány nagyon kedves ember. Nincs még sínen minden -hogy is lehetne- de vannak terveink, és vannak sínk is itt hozzá :) Sajnos nincs módom a nap bármelyik szakában mesélni / elújságolni valamit,várnom kell, h emberi idő legyen otthon is.
Még Magyarország az otthon, de ez az itthon.
A kivándorlást bármilyen apró mértékben emlegető site-ok által rangsorolt, vagy sztárolt hungarikumok egyelőre csöppet sem keltenek bennem bizsergető vágyat, h bárcsak itt is lenne, vagy csak egyszer érezném újra a számban azt a rudit ... (na, ez ha így marad, az magas labda lesz, és még a túró sem segít rajta :DD). Szóval egyelőre sem a túrórudiapöttyösazigazi sem a matyóminta nem zúzza a lelkemet darabokra. Nem azért olvasok csak ritkán magyar website-okat, mert vérezne a szívem a magyar táj és szó kapcsán, hanem mert vérzik a szívem tőle és még mindig dühít az, ami otthon zajlik.
Nézem azonban utólag weben a Házasodna agazda adását, mert vicces, és a nevetés mindenre jótékony hatással van :)
A család hiányzik, ezen nincs mit szépíteni. Ezt tétel szinten állíthatom. A macskim úgyszintén, mindegyik, amelyik valaha része volt az életemnek. Most, h anya-apa szülinap van/jön, meg a karácsony, picit talán erősebben is érzem ezt, de nem zokogok miatta szerencsére. A tesómmal ugyanez a helyzet. Mondjuk gyakran beszélünk, de akkor jó sokat :)
A barátok szintén hiányoznak, ezek a dolgok ugye itt nem alakulnak egyik (hó)napról a másikra, és ha alakulnának is, akkor sem auto delete azokra nézve, akik korábban költöztek be a szívembe-lekembe. Érdekes, h én jobb vagyok a felnőttkori barátságokat illetően, mint a gyerekkoriak terén. Valahogy azokat nem tudtam kellőképpen ápolni. Jajj, nagyon jó volna ITT néha egy kv mellett dumálni a bolondos Vikcsivel (aki az egyik reményem, h egyszer talán kilátogat ide, Japánig már eljutott egyer :)), vagy Szilvácskával, akivel valahogy az évek alatt összeértünk, és olyan sok közös lett bennünk, vagy Mo-val, aki az én mesteremnek tekintettem sok mindenben. Annával, aki épp, h visszaköltözött Franciaországból, én meg eljöttem ide...ez a mi formánk. Nem olyan népes ez a tábor, sosem voltam híve annak, hogy boldog-boldogtalannal látszat-jópofizzak. Ez megrendelésre sosem ment.

Most, hogy Laca dolgozik, és még a mobilitásom korlátos - vagyis nincs autóm, amibe bepattanhatnánk a gyerekkel, h elmenjünk egy másik játszóra is, ne csak ide, ami szemben van velünk, vagy esetleg a tengerpartra - tudok azért magányos lenni pillanatokra. A kindy segít oldódni, és szeretnék majd találni még egy-két olyan dolgot, ami rendszert is visz az életünkbe, Bebének is jó, és szocializál mindkettőnket. Van a közelünkben egy uszoda, azt majd megnézem, h mit kínálnak ekkora csemetéknek. Nyilván, aki nyelviskolában kezd, mert az angolja miatt muszáj, vagy mert ráér, annak ez egy picit egyszerűbb. Mivel a csöppet nem tudom csak úgy félrerakni egy héten 3x fél napra, így más úton kell ezt végigjárnom. De mivel mindig minden megoldódik, ahogy eddig is, majd ez a belső ellentmondás is rendeződik
Nyilván a mobilitásunk is alakul majd, ha látjuk, h mennyi az annyi, mikor jöhet képbe mégegy autó, már csak azért is, mert lehet, h Laca is kap egyet, és akkor meg nem vinné a Hunyadi  t, bár nem tudom, h én és az ötméteres suv mikor kerülünk majd közeli barátságba a kormány mögött ülve :) Nem parkolóbarát darab, lássuk be...

Amikor ma leültem, egész más dolgokról akartam írni, aztán elkapott ez a vonal :) Így marad a következőkre mindaz, amiket kérdezgettetek munkakeresés kapcsán például. Ígérem, írok arról is.

Ja, a dobozaink köszönik, november kilencedikén szerencsésen partot értek Adelaide-ben. Jött is a levél a Crown-tól, hogy december 3-án fogják kiszállítani :(
November 23-áig vámvizsgálat, és után szállítják. Ez nem volt vidám hír, sőt. Mostmár azért nagyon hiányzik az, ami hiányzik, de ez van. Hiába írtunk nekik, h mi bizony csak garázsba lapakolást kérünk, semmi kicsomagolósdit ne tervezzenek, szóval fél óra kb, hát nem javult a helyzet, a dátum maradt, ez is ausztrália,





2012. november 18., vasárnap

előkarácsonyi hangulat avagy tényleg fejjel lefelé vagyunk :)

Teljesen világosan emlékszem arra, amikor tavaly télen nézegettem az ausztráliában élő barátnőmtől kapott digitális fotóalbumokat, és hihetetlenül fantasztikusnak találtam azt, hogy mekkora élmény lehet tangapapucsban és rövidnaciban karácsonyozni, miközben dinnyelé csorog végig (jó esetben csak a szádon :)), és nem tudod, h a napon, vagy az árnyékban jobb e most neked.
Otthon a november talán az egyik leglehangolóbb hónap, akkor válik az ősz igazán barátságtalanná a legtöbb esetben, és még a karácsony -és az azzal járó 1-2 hetes évvégi szuszi-pihi - is távolinak tűnik. Sosem szerettem igazán a telet. Vannak szép pillanatai, vannak olyan élmények, amit csak a tél, vagy a havas táj adhat, de mindig is azt mondtam, h nekem nem hiányzik a tél. Ha havat akarok látni, akkor kimegyek Ausztriába, és 5-6 óra alatt olyan helyen találom magam, ahol fantasztikus hegyi levegőt szívhatunk, és a tél valahogy más arcát mutatja.
Aztán most itt ülök november 18-án a nappaliban, kint ragyogóan süt a nap, és bár ma inkább egy meleg tavaszi, mintsem nyári nap van, és teljes zavarodottság van olykor bennem a hónapok és évszakok totális fejenállása miatt. Most kicsit többet kell(ene) utazni ahhoz, h szánkózzunk, vagy síeljünk egyet, most az picit elérhetetlennek is tűnik. Kicsit hiányzik az az illat, amit akkor éreztem, amikor a cserépkályhában elkezdett ropogni a fa. Amikor skype-on beszélek a szüleimmel, látom a cserépkályhát a háttérben (megtartották a gáz mellett, mert valahogy csak az adja az "igazi" meleg-érzetet számukra), és akkor lehet, h egy kicsit hiányzik a tél. Talán csak napokra, mert tudom, hogy huzamos ideig utálnám, de ennyi idő alatt nem tudta még az agyam helyre rakni, hogy akkor most mi is van. November, de tavasz, tavasz, de nem ritkán 30 fok közelében, és verőfényben jön a Mikulás, aki itt Father Cristhmas....
Szóval nem megy egy csapásra ezeknek a dolgoknak a maximális befogadása, persze ez nem egyedi, az egyik baráti házaspár 3 éve van itt, és még mindig furcsa ez nekik, úh nem ijedtem meg, csak elgondolkodtam ezen kicsit :)
Azt hinnénk, hogy a "jót" könnyű megszokni, és csakis nyár legyen mindig. Ez az esetek legnagyobb részében igaz is talán, de itt ez a fránya karácsony, ami a maga téli hangulatát és nosztalgiáját nem akarja nyári környezetbe helyezni egy csapásra. Van még rá időm, hisz van még pár hét addig, de meglehetősen intenzív már most is a karácsony jelenléte a városban.
Arról nem nagyon érdemes szót ejteni, hogy az üzltekre ez mennyire igaz. Októberben már javában karácsonyi dekor fogadott minden látogatót, és minden létező termék fején van egy Mikulás sapka, már ha van feje, vagy valami gömb alkatrésze fej gyanánt :) Ugyanez a kotta a karácsonyfás verzióra is. Ötletes egyébként egyik-másik :)

Ami teljesen szokatlan az az ún Christmas Pageant (karácsonyi parádé, felvonulás) sorozat, ami a városban zajlik. Múlt szombaton volt a nyitó rendezvény, ami a legnagyobb, és most sorban következnek, ahogy láttam még úgy 10-12 helyszínen kölünböző helyszíneken december 16-áig.

Ma volt Glenelg-en egy ilyen felvonulás, és ezt meglátogattuk mi is. Nagyon hangulatos, vidám esemény, a magyarországi virágkarneválok, és régi május elsejei felvonulások hangulatát is idézve. Egymás után jöttek a csoportok, különböző iskolás, sportcsapatok, vagy zenekarok, és karácsonyi jelmezben, karácsonyi zenébe burkolva vonultak-integettek vidáman :)

Olyan útszakaszon haladtak, mint bp-en a körú, vagyis két oldalon út, középen villamos sín. Ez volt lezárva, és az út két oldalán az emberek, hosszűhosszú szakaszon, egészen majdnem a partig.

Talán a képek visszaadnak a hangulatából:












Ami nagyon szimpatikus volt, hogy amikor vége lett, és sétáltunk vissza az utca eleje felé (vagyis a tömeggel ellentétes irányban), akkor láthattuk, hogy az utolsó felvonulót követő kíséret elvonultával egy időben meg is jelent a még lezárt útszakaszon egy kukásautó, egy takarítóautó, és percek alatt olyan állapotok voltak utánuk, mintha nem lett volna felvonulás 10 perccel azelőtt még.

Visszafelé már ez a látvány fogadott minket,és hangsúlyozom nem órák múlva :)










2012. november 16., péntek

77 nap munka nélkül

a 78. napon már dolgozni ment Laca :), ezzel November 7-én óta új korszakot nyitottunk itt ismét...
Azért nem írtam róla korábban, mert hamarabb hívták dolgozni, mint a papírok meglettek volna, úh nem akartam elkiabálni.
Nov 5-én hétfőn interjúzotatta a cégvezető, másnap este már hívta, h szerdán be tuda e menni dolgozni. Hát épp ráért :)

Field network technician-ként dolgozik, úh iparágon belül maradt, a terület sem ismeretlen, nekem úgy írta körül, h azt csinálja most, amit otthon az emberei csináltak.Nem megyek részletekbe, mert nem vagyok űberszakértő. Sajnos Őt nemigen tudom rávenni, h írjon ide (...Apa, szeretnél?..:), úh aki részleteket szeretne, az írjon neki, hívja, és majd mesél.
Full time job, ami a vízumunk miatt is nagyon jó , hisz a PR-hoz fel kell tudni mutatni 1 évnyi teljes munkaidős munkát, mondjuk az teljesen mindegy, h mi lett volna, de így jobb azért. A munkaidő  8.30-16.30-ig tart, és szintén az érintett fogalmazott így, h nulla stresszfaktorral jár :)
8-kor indul munkába, és 5-kor már ITTHON VAN, ez nagyon jó mindhármunknak. bebe sem frdetéskor látja apát, és én sem vagyok hajnaltól estig egyedül. Ezt otthon nemigen tudtuk volna abszolválni.

Nyilván ez nagy öröm, és nagy siker, olyan hirtelen jött akkor, h rákészülni sem volt időnk.
A LinkedIn-en keresztül találtak egymásra egyébként, vagyis nem hirdetett pozi volt, azon a vonalon (seek.com.au és társai) nagyon erős hátránynak tűnt, h nincs ausztrál tapasztalata. Volt fejvadásznál, ígéretesnek találták, de aztán vagy _állítólag- felfüggesztette a cég a keresést -ami inkább azt jelenti, h a fejvadász kiírta a pozit, ami a valóságban nem is volt, de ők halászhattak kicsit-, vagy annál a körnél elakadt, h itt még nem dolgozott.

Európa sok tekintetben a misőség fokmérője - például a reklámokban az európai minőséggel próbálják kiemelni, ha valami nagyon jó-, mégis az európai tapasztalatod addig nem elég jó, amíg egy ozzi is rád nem mondja, h tényleg ok vagy öcsém. Ez az a bizonyos "az első munkát lnehéz megtalálni effektus", és bár neki két és fél hónap alatt sikerült, nem mondom, h ezer ajánlat közül lehetett volna válogatni. Mondjuk annyi nem is kell, csak épp egy jó legyen :))

Őszinte leszek, én ezen tapasztalatok alapján továbbra sem mondom azt, h gyertek, és gyorsan találtok munkát, ha otthon is ügyesek, okosak voltatok. Én azt mondom, h gyertek, de legyen tartalékotok akár 4-6 (vagy több) hónapra is, mert lehet, h csak akkor találtok. Az "aljamunka" sem könnyebb terület, nincs az, h oké, ha a szakmámban nem, akkor majd árufeltöltéssel munkába állok. Arra van ozzi is, aki leinformálható, és az itteni struktúrába illeszthető certificate-je van, ami lehet (valószínűleg) sokkal visszafogottabb tudást-és tapasztalatot jelent, de helyi, és nem kell azon gondolkodniuk, h vajon mit is takar az a papír, ami Te -a nem ozzi - hozol. Kapcsolatokon keresztül könnyebb, de az is idő, mire kiépül. Lehet önkénteskedni, de azt is finanszírozni kell tudni. Szóval vannak lehetőségek, nem akarom lehúzni a munkaerőpiacot, főleg, h én alig látok bele még, de legyen idő kivárni azt, amíg rádtalál a munka. Az pedig  költséges mulatság, ezt nem tudom vitatni, de megéri :)









2012. november 15., csütörtök

ez a nap más (volt) mint a többi ...

12.35-kor mál aludt a csemete a szőnyegen a kuytáján kidőlve.
Úgy egy órával előbb tette ezt, mint általában :)

Reggel igazi izgalom lehetett benne, sosem hittem volna, h 2 évesen is van ilyen, de sugárzott róla, h izgalomban van. Hajnalban felébredt, és átvittem magunkhoz, utána sem aludt olyan nyugodtan, mint szokott. Aztán alighogy felkeltünk, és hagytuk még szunnyadni, perceken pelül csoszogott utánunk a hálózsákjában...
Azt hiszem tudta, h ma különös délelőtt vár rá, ma volt az első kindy-s napunk :)
Tegnap összeraktuk a kis pakkját, váltóruhát, uzsis dobozt, a hátizsákjára csináltunk fényképes névtáblát, és sokat beszélgettünk a másnapról.

Én is jól elfáradtam nemcsak Ő, az biztos :), pedig problémamentesen telt a majd' 3 óra (ennyi egy session: 8.45 - 11.30), csinálta, amit kértek tőle, játszott, és még picitvegyült is, pedig az ugye életkori sajátosság, h később kezdenek majd csak egymással játszani. Nem lógott rajtam, de éreztem, h jó, h a látóterében vagyok, és én is igyekeztem nem simogatni, megpuszilni ha mellette vagyok, ahogy azt sokszor teszem.

Viki néni nagyon aranyos, itthon már nagyon emlegette Beni, tetszett neki is :)
Abban maradtunk, h egyelőre csak csütörtökönként viszem, mert apéntek nagyon sűrű, sokkal több gyerek van, és nagyobbak is, de azt hiszem, h jó is lesz ez így amíg bele nem szokik, mert fáradt volt a végére nagyon.
Alapvetően kötetlen a délelőttjük, de volt éneklős-mesélős rész, ahhoz mindenkinek le kellett ülni szépen, és előtte elpakolni az összes játékot (!), királyság, ezt itthon hiába kértem eddig....

Alapvető dolog lesz, h megtanul néhány új szabályt, vagy megerősítik a korábbiakat. Amíg gyümölcsöt ettek, addig nem játszhatnak, evés után csak. Ezt itthon is így szeretem, amíg eszünk, addig arra koncentráljon, aztán lehet játszani.
Nagyon sok, és sokféle játék van, nem egy lepusztult felszereltségű óvoda, pedig állami...
Volt kézműves foglalkozás is, előre kivágott formákra festettek, majd ragasztóval bekenték, és csillámporral szórták be. Nagyon jópofa , egyszerű, és kreatív játék volt.
Ezt adalt tanultuk ma:



Biztosan nagyon fárasztotta, h mindenki angolul beszélt hozzá, még én is, csak ugyanazt magyarul is mondtam neki :) Ez engem is ternírozott, ill a többi csemetét megérteni sem piskóta ebben a korban, és angolul. Merthogy jöttek ám hozzám, volt aki már a kezemet is szorongatta, cserébe énekeltem nekik, igazi kindy-s voltam ma én is :)









2012. november 12., hétfő

darlington kindy és ami mögötte van :)

Egészen kicsi koromtól kezdve szoros kötődésem volt az óvodához.
- Először is mellettünk volt az ovi, az udavara a mi kertünkkel párhuzamosan futott, így a tavaszi-nyári szezonban nemcsak a zöldség-és gyümölcsállományunk gyarapodott szépen, hanem az ovi udvaráról áttelepült bevándorló játékok száma is :) Ezek csak átmeneti lakók voltak, mindig vissza kellett adni/dobni, aminek én nem mindig örültem anno, de erkölcstannak jó alapozás volt :)
- Aztán ugyanezen oknál fogva nemegyszer "hagytak" nálunk gyerekeket, akiért nem jöttek "időben" a szülei. Az élet szigorú, és igazságtalan volt még faluhyelyen is, Etelka néni (az örökösen hipószagú kezeű és korántsem a legmosolygósabb arcú dadus volt az intézményben) sem várhatott napestig, neki is van dolga és az ovi is bezár egyszer, úgyhogy nálunk várta ki az áthelyezett csemete a későn érkező szülőt.
- Na igen, az is egy jellemző időszak volt, amikor a nővérem már ovis volt, és a családi históriák szerint én rendszerint látogattam át hozzá az oviba, olykor még mellé is feküdtem állítólag alvásidőben. Nem tudom hogy fértünk el a kecskelábú kempingágyon, de így mesélik.
- Aztán én is voltam ovis, emlékeim már alig, de az ottani ténykedésemről készült fotók jól dokumentálják a korszakot. Emlékszem azért az óvónénikre, akik egyengették utamat, tündérek voltak.
- Aztán jókora ugrás következett, mert egészen tinédzserkoromnál járunk, és bizony olyan iskolába jártam, ahol volt nyári gyakorlat. Óvodában. Igen, óvőnőképző szakközépben érettségiztem. Ez olyan kézenfekvő volt, úgyis tanári pályára készültem -addigi - világéletemben, hát akkor ez legyen oda az előszoba. Szakmát is ad a kezembe, nem "csak sima érettségi", ami talán ma viccesen hangozhat, de valahogy mi még az a generáció vagyunk, akik a rendszerváltáskor kezdtek felcseperedni, és még azt mondogatták nekünk a szülők, (legalábbis felénk), h ha nem tanulsz, mehetsz a téeszbe (TSZ= termelőszövetkezet) kapálni. na, ha nem is ez az elrettentés volt a legfőbb oka, de a tanulás nem ment rosszul sőt. Jól. Mondhatni kitűnően. Szóval újra az oviban találtam magam kis időre, és vicces volt, h Etelka néni még mindig ott volt, kezének illatorgiája mitsem változott, csak öregebb lett, de kedvesebb nem nagyon :)
Furcsa érzés volt, hogy az egykori egyik óvónénim lett a gyakorlatvezetőm, aki anno zöldfülű pálykezdőként került oda :)
- Aztán nem lettem óvónéni, az áhított tanári pályára irányítottam magam. Aztán sok-sok ok miatt letértem arról az útról. Nem a tanítás miatt. Azt nagyon szerettem, de a közeget nem, és azt sem, hogy bizony az akkori bér nagyjából éhenhalás elleni adalék volt (sajnos ez ma sincs másként).

Aztán újra iskolapadba ültem, közgazda lettem, nagy-nagy ugrás mind a karrieremben, mind időben és térben :)
Majd újabb mérföldkő: anyuka lettem, és Auszrztráliában élünk, ez nem meglepi egyik sem.

Anno blogok közül a gyerekesek által írtakat preferáltam, és olvastam elsőként, hogy megtudjam milyen itt a pedagógiai része az intézményeknek. Mit várjak, ha majd ott tartunk mi is.
Szerkezetében teljesen -vagy legalábbis nagyban- eltér az otthonitól, de amit eddig megtudtam róla, tartalmában is.

Megoszlanak a vélemények a tartalmáról, sokak szerint nagyon gyenge a képzés, és nem tanítanak annyi mindent, mint Mo-on, mások szerint a világ legjobb intézményei, mert imádják a gyerekek. Melyik a jobb? Legyen nagyon nagy tudású, de sérült, megfelelési kényszerbe hajtott, vagy közepes tudású, de boldog és kiegyensúlyozott? ez nem igazi kérdés... Egyelőre sem pedagógusként, sem anyukaként nem látok bele a működésükbe. Miért írom mégis erről a mai post-ot?
Mert úgy tűnik, hogy hamarosan betekintést nyerhetünk.

Input1.
Van itt a közelünkben egy kindy (kindergarten =ovi), ahol van occasional care is = alkalmi megőrzés nagyon nyersen fodítva) 2 éves kortól. Nem ez a profiljuk, de heti 2 alkalommal csüt és pénteken lehet vinni a 2+ gyerekeket is. Ezt a weboldalukról elolvastam, meg még sok minden mást is.
Input2.
A kindy közelsége miatt Beni nap, mint nap látja az ott játszó gyerekeket, és mikor mondtam neki, h az a kindy, oda csak úgy nem lehet menni, kik járnak oda, mire jó az stb, na onnantól ő is mindig a kindy-be akart menni.

Így felkerekedtem a minap, és gondoltam egy életem, egy halálom, kikérdezem a mikéntről és a hogyanról őket, hátha nem hajtanak el a term közepén, ugyanis azt láttam, h az iskolai term-ekkel  (= időszak) azonos ritmusban működnek ők is.
Megnyugtatok mindenkit, az ausztrál formát hozták, sőt. Először is nem "AZ INTÉZMÉNYBE" érkeztem, hanem valahová, ahol gyerekek vannak, és pedagógusok, akik számára ők nagyon-nagyon fontosak. Először azzal a (nevezzük így) óvónénivel beszéltem, aki az occasional care-ben van, vagyis, aki Bencével is foglalkozna majd. Kedves volt, nyitott, persze jöjjünk, próbáljuk ki, van itt minden, játék, zene, ének, verselés, imádni fogja. Nem baj, h nem tud angolul, nem baj, h nem szobatsizta. Juhéjj :) Aztán az igazgatónővel is beszélgettem, ő is nagyon bájos volt, örülne, ha a közösségbe tartoznánk, Ide bármikor jöhetünk, akár hétfőn, kedden is ha erre járunk, csak úgy, játszani. Nagyon kedvesek voltak, tényleg :)
Ja, és állami intézményről beszélek, úh nem annak szólt mindez, h gyere csak, és hozd a heti 350 dollárodat... ez úgy kábé 25 dollár lesz term-enként (10 hetenként...) khm.

Csütörtökön megyünk együtt. Én is ott leszek. Eleinte mert muszáj a nyelv és egyebek miatt(el sem tudnám engedni ilyen hirtelen.. :), utána mert szeretnék itt önkénteskedni amíg a gyerek játszik, tanul, én majdcsak hasznukra leszek valamivel. :) Gyakorlom a nyelvet, emberek között lehetek.
 Újra az oviban...

2012. november 8., csütörtök

Hajó a vége?

Lassan, de biztosan közeledik a nap, amikor az augusztus elején összecsomagolt házunk 5 köbméternyi csecsebecséi utóéletük első napját kezdhetik Adelaide-ben.


Ahogyan már írtam korábban, a Crown-tól megkaptuk az azonosítókat, amivel nyomon tudjuk követni a "hajónkat". Szingapúrig vitte útja az első etapon az 51 dobozt (és még úgy csilliárd másikat), ahol átrakodták másikra - ezt először csak reméltük, látva, h Hong-Kong felé vette az útját onnan a hajó. Aztán beigazolódott az elkpzelésünk, és a ma reggeli útvonalellenőrzés során már Melbourne és Adelaide között járt valahol. Hivatalosan holnap érkezik a kikötőbe, de hozzánk még csak onnan számítva úgy egy hét múlva.
Reméljük minden rendben lesz a vámon, és semmi olyat nem csomagoltunk, ami miatt büntetnének. Vagyis szimplán megsemmisítik a tiltott árut, és annak a díját róják ki. Na, de körültekintően csomagoltunk, úgyhogy  nem lesz itt gond.
Ugyan a szolgáltatás door-to-door jellege miatt kicsomagolással érne véget, mi valószínűleg csak garázsba rakodásig vesszük majd igénybe a helyi Crown szolgáltatásiat. Majd én szép lassan kicsomagolom, és apkolom a cuccokat, a dobozkon úgyis szinte tételesen szerepel, h mik vannak benne.
Azt hiszem a) a 3. hálószobán megtelik játékokkal majd a nap végére, b) adományozásaim is megsokszorozódnak majd, mert biztos kerültek olyan ruhák a csomagba, amit bence közben kinőtt.:)
Vagy Laca, mert ő is aggódó szemmel gombolta (volna) be tegnap reggel a farmerja legfelső gombját... hihi

Munka frontján is van ez-az, de talán az egyetlen téma, amiről szinte senki sem mer előre írni, mert babonásak vagyunk. Igen, vagyunk, én is ezt az oldalt erősítem e téren és majd inkább a biztosról részletesen, mert a medve bőre és az előre ivás együtt vészjósló lehet :)...

2012. november 6., kedd

37 pimi

A lottóláz itt is tömegeket mozgat meg, jólét ide, vagy oda, mára 100 milliós lett a jackpot nyereménye, az már mindenhol szép summa :)
Ennek apropóján a múlt héten mi is beálltunk a lottózók előtti kígyózó sorba, és megvettük életünk első ausztrál lottóját. Pedig a múlt héten még "csak" potom 70 mlliót lehett volna nyerni. Aztán a mai újravásárláskor kiderült, hogy 37 dollárt nyertünk a múlt hetivel :D Tipikus szűz kéz esetének mutatja magát, de örvendünk, hurrá, és ez a mai így ingyen játék.

Itt egy témába vágó helyi hirdetés is, ha már írtam róluk korábban. Nem mostani, de az épp most futót nem találtam a tecsöveden :)


2012. november 4., vasárnap

Adelaide

Tulajdonképpen a városról még elég kevés szót ejtettem, pedig bőven ad okot arra, h szóba hozzam :)


Azok számára is akik idefelé kacsintgatnak, és azoknak is, akiket pusztán amiatt (is) érdekel, mert mi éppen itt élünk :)

Számos meglepetést tartogatott nekünk is, pedig azt nem mondhatnám, hogy nem előzte meg alapos kutatómunka döntést, és a kiutazást. Mégis.
A legszembetűnőbb különbségekről már a legelején írtam, most nem is ugyanazokat szeretném ismételgetni. Adelaide itteni viszonylatban kisebb város, a megapoliszokhoz (Sydney, Melbourne) képest mindenképp, de önmagában - itt élve és tapasztalva - mégsem az.

A város jellegéből adódóan azonban mégis kisváros, hisz maga "a city"rész valóban nem óriási, azonban a világon egyedülálló módon csupa zöld veszi körbe körül. Na nem mintha erre különösebb szükség volna, hisz az egész városra ezt lehet mondani, hogy zöld. nagyon zöld (mint az Ötödik elemben anno a Fhloston bolygón Geszti szinkronjával kérdezgette Ruby Rhod, h mennyire volt zöld a műsora...nagggyon zöld :)). Parkok tömkelege, nem picik, nagyok, és sétányok, és a természet mindenhol. Nincs szmog, én még egyáltalán nem éreztem, főleg ha jön egy kis szél a tenger felől, akkor meg csak a finom tengeri illat lengi be a tájat. A buszok nagy része gázzal működik, így a budapesti velem egykorú, vagy legalábbis csilliárd kilómétert futott buszainak bűzokádásának itt nyoma sincs.

Ahogy a térképen is látszik - és mindezt nagyon leegyszerűsítve -, Adelaide nyugati és déli részének egy szakasza tengerparti, ugyanakkor észak keleti irányban (itt a képen úgy 2 óránál :) hegyvidéki jellege van. Ez a bizonyos Adelaide hills, szóval nem az Alpokot kell ide képzelni, de szerintem kifejezetten hegyes vidék. Déli irányba haladva is sok dombos rész van, ott is és északon is ezeken a területeken vannak a híres szőlőültetvények, és a híres borvidék. Ilyen pl barossa Valley, Clare Valley, vagy McLaren Vale. Eddig mondjuk nem sok bort fogyasztottunk, nagyon sokat nem is fogunk magunkat ismerve, de amit ittunk, nagyon fnom fehérek voltak.
Egy szónak is száz a vége, tényleg bámulatos a természet errefelé, és sokkal változatosabb, mint hittük volna. Nyilván a tengerpart szépségeit nem kell részleteznem, bár az is el-eltér attól függően, hogy melyik részre megyünk. A város mellett ugye nem a közvetlen nyílt óceán van, hanem a StVincent Gulf, így más az arculata, mint például Victor Harbornál délen, vagy akár a Kangaroo island-en, ahová tervezünk is menni majd valamikor.

Az utak mindenhol kiválóak, jó itt télen a jéggel meg a faggyal nem kell küzdeni, de a meleggel az év nagy részében igen, és mégsem láttunk eddig kátyús utat, vagy méginkább nyomvájúsat. Útépítést, útjavítást annál többet. Képzeljétek, ismerik azt a megoldást, hogy forgalmas útszakaszt nem napközben zárnak le és nem napokra, mint Bp-en, hanem este kivonulnak giga apparátussal, extra lámpákkal, és őrült güzü módjára csinálják a javítást, pedig ez alapvetően nem ausztrál mentalistás. Szemtanúi voltunk a minap ennek.

A belváros nagyon hangulatos, tele nagy-nagy épületekkel, ezek már talán picit történelemszagúak is :) Itt koncentrálódik az üzleti élet, mint más nagyvárosokban is, mégsem tűnik élhetetlennek. Vannak nagy bevásárlóközpontok és sétálóutcák, kicsit Váci utca és Városliget feeling az egyik része- számomra :) Itt van egy folyó a city-n belül (River Torrens), ez mondjuk nem Duna méretű, de nagyon hangulatos. Látszik, h a city-ben pörögnek a népek, de szerencsére innen 20-25 perc alatt a legtöbb suburb elérhető (autóval), és így nem órák múlva érhetnek haza. (busszal nem tudom mennyi).

A kerületek, vagy suburb-ök jellege nagyrészt azonos, ha azonos részen találhatók, értsd a tengerpatiak, vagy a hegyesek. Mindegyikben takaros, tiszta rendezett tágas utcák, javarészt szép és rendezett házak, és vannak kereskedelmi központjaik, ahol a kerületek saját üzletei szolgáltatói vannak, ugyanakkor itt nagyon sok a street shop, vagyis azok, amik simán az utcáról nyílnak (mint a körúton régen).






a Parlament




turistának álcáztuk magunkat :)

sétányok zöldben legbelül is



a folyópart egy része


annyira szép 



bevásárlós szakasz :)
hát igen,
más kukázót még nem láttam...

érdekes szobrokkal ..:))

Nehezen tudnám letagadni, hogy szeretem ezt a várost, a maga "falusias jellegével", ahogy sokan mondják, de épp annyira nagyváros, amennyire kell, és annyira falu is valóban :) Tágas, szellős, élhető, nyugodt és szép. Rengeteg kirándulási lehetőséggel a városban és a környékén is.

Van egy weboldal, ahol nagyon sok ötletet szoktam gyűjteni a kirándulásokhoz:
http://www.weekendnotes.com/ itt nem csak Adelaide-re, de sok más Ausztrál és brit városra vonatkozóan is vannak tippek. Akár egy séta, vagy játszótér legyen a cél, akár koncert, vagy fesztivál.

Itt már dübörög a karácsony előtti őrület, és ez nem csak az üzletekben, hanem pl jövő szombaton már karácsonyi felvonulás lesz, majd beszámolok arról is :)





A fuvesember

Amikor az utolso egyezteto megbeszeles volt az epitovel, mondtak, hogy az epites megkezdesekor a telek “tiszta” kell legyen majd, ami azt j...