Első bútorozott állapotunk megörökítéseként születik a mai mai bejegyzés. Induljunk onnan, h nagyon szeretem ezt a lakást (ez mindhármunkra igaz, de mégiscsak én vagyok itt a blogger :), és egyre jobban érzem magam benne. Praktikus, tágas, élhető, kb ezek miatt. A környékre ugyanez igaz, egyre több előnyét tapasztaljuk, ahogyan ismerkedünk egymással.
A hajlékunk még nem igazán otthon, elég sterilnek látom néha, de ugye várakozásban vagyunk az 5 köbméternyi cuccunk kapcsán, amik majd aztán otthonossá teszik, bár ha nagyon mélyen az igazság fenekére ások, lehet, h jó részükre nincs is iagzi szükségünk. Racionálisan nézve szinte egyáltalán, szubjektív szempontból talán jobban. Azért mégiscsak a múltunk csecsebecséi, utazások emlékei, könyvek, fotók. Mindenesetre majdnem mindenünk megvan így is, h nincs telerakva a ház. (jó, nincs csak egy tepsim, sütőforma egy sem, edényeim is alig, de elboldogulok így is :).
Én, a nagy cipőgyűjtő, és ruhahalmozó elvagyok a bőröndben hozott 5-6 pár lábbelimmel (még volt, amit fel sem vettem, khm.., és a szintén bőröndben mért ruhamennyiséggel. Mi van velem? Mit tettél velem Ausztrália? tényleg nem (nagyon) hiányoznak.Tarthatok majd nagy garázsvásárt, ha ideér a cuccunk.. :DD
Itt tartunk most, ha már anno ígértem ilyen volt-ilyen lett fotókat:
A nappali ( a szőnyeg áldozatul esett egy súlyos thomas és barátai által kezdeményezett támadásnak, a csatát ők nyerték, és elfoglalták az egészet...)
Itt eszünk ez gumtree-s fogás volt:
Alvóhajlékunk, köszönjük IKEA és apának, aki szegény normális szerszámok híján az ikeás kulcsokkal varázsolta össze a bútorok 90%-át :)
Bebe-birodalom - részlet, mert ugye a nappali számos zuga is alkalmas autózásra, labdázásra, olvasásra, stb :)
Ez pedig a patio és az udvar. Közben szintén gumtree-n vettünk egy kinti asztalt 6 székkel, csak még a garázsban vannak. Azok szállítása külön történet lesz, elmesélem majd azt is.
Az egy dolog, h megvagyok a cipőarzenálom nélkül.
Az is egy másik, hogy szerény számú kombinációt tudok előállítani a ruháimból, és mégis jól érzem magam.
Azonban mégegy furcsaságot tapasztaltam, amit eddig még sosem.
Az a fajta vagyok, aki villámcsapás-szerűen esik szerelembe. Nem ízlelgetem, gyakorlom, vagy azonnal elgázol valami/ki, vagy nem. Így működtem eddig.
Erre idejövök, és szép lassan esek szerelembe. Ausztrália, te dög, egyre jobban elvarázsolsz... :DD
Nagyon sajnálom, h a képek csak korlátos módon tudják visszaadni ezt, amit itt látunk, tapasztalunk. A színek, az illatok, a fények, jajj, annyira varázslatos! Tényleg elég menni 3 utcányit, és érezni, ahogy a nap süt, és a sok bolond madár énekel, csivitozik, béget, vagy mekeg (mert ezerféle hangon kommunikálnak), és csak nézek nagy mosollyal az ég felé. Vagy csak bámulok ki az autóból, és hitetlenkedem, h MI ITT ÉLÜNK most.Nem kell rohanni, holnap is megnézhetem még azt, meg a másik dolgot is. Nem telik el a nyaralás. Nem fogadta még be az agyam, csak szép lassan beleszerettem.
Akik itt élnek, biztosan tudják mire gondolok. Akik meg ide tartanak, biztosíthatom, jó helyre jönnek :)
De jó látni, olvasni ezt a bejegyzést, olyan szívet melengető... :-)))) Végre rólad is kép :-)))
VálaszTörlésKöszi Gigi, aranyos Vagy! :)
TörlésHát igen, rólam kép téma az bajos, egyrészt én vagyok 95%-ban a fotós, másrészt jobb is ez így, nem imád a kamera :DD
Irigy... Irigy... Irigy...
VálaszTörlésHúúú de szeretnék már ott tartani ahol most ti!
Ezek szerint kezd akkor valódi otthonként funkcionálni a lakás! Nagyon örülök nektek! :)
Az utolsó bekezdésedben leírtak miatt nagyon hálás vagyok! Vannak néha nehezebb időszakok nálam (mint most), akkor jó hasonlókat olvasni, és egy kicsit elkalandozni! Máskor is kellemes választékossággal tudod ábrázolni az érzéseidet a blogon keresztül, de ez most kivételesen szívfájdítóan jóra sikerült!
Csak így tovább!
köszi az egész bejegyzést! feltöltött :) többit majd szóban, ha össze sikerül hozni :)
VálaszTörlés